A túra előtti napokban próbáltam megtippelni, hogy vajon mennyien kelnek útra március 15-én és vajon mennyien lesznek a kinézett vonaton. Vajon azzal menjek, ami 7:32-kor indul és 8:52-re ér Komáromba vagy elég a 8:25-össel menni? Utoljára tavaly tekertem itthonról a Déli pályaudvarhoz. Mennyi idő is kellett hozzá? 2 óra biztos elég, így nem kell rohanni, és ha odaértem, bőven lesz időm megkeresni a peront, jegyet venni az applikációval, a bringát lerögzíteni a kocsiban és kényelmesen elhelyezkedni. Legyen a 7:32-es vonat és 5:30-kor indulok otthonról.

No igen, szépen elterveztem... de persze nem így alakult. Pár perccel 6 előtt sikerült elindulni, tekertem, ahogy tudtam, hogy időben odaérjek. A pályaudvaron az appba valamiért nem tudtam belépni és a 3. vagy 4. próbálkozás után letiltott. Szerencsére volt még 10-15 percem, a közelben találtam automatát, beállítottam mindent az utazással és a kedvezményekkel kapcsolatban, majd kifizettem, felmarkoltam a 2 jegyet (saját + bringa), vissza a vonathoz és felszálltam. Alacsonypadlós Flirt kocsi. Szeretem. Már volt egy bringás rajta, kisebb csomaggal, mint az enyém, de azért látszott, ő sem 1 napra megy. Lerögzítettem a kerékpárom, majd leültem egy olyan helyre, ahonnan rálátok a bringára. A kormánytáska, benne Barnabás, valamint a sisak-szemüveg-kesztyű trió mellettem az ülésen. A másik bringa tulaja, egy 40-es férfi viszont álldogált. Később elmondta, hogy fáj a dereka, ezért nem ül le. Szóba elegyedtünk. Ő Vértesszőlősön tervezett leszállni, mert átteker a hegyen és egy elvonulásra megy. Mesélt kicsit erről. Nem valláshoz kötődő a dolog, bár vannak régi kulturákból származó és modernebb alapjai a módszernek. Elgondolkodtam, amíg beszélt, és tudtam, hogy ez nem lenne nekem való. Legalábbis nem ebben az életszakaszban. Tanakodtam, hogyan kérdezzem meg a keresztnevét, de bénának tűnt minden verzió. Búcsúzás előtt aztán ő mondta meg, hogy Janinak hívják. Én is bemutatkoztam. Minden jót kívántunk egymásnak és Jani leszállt.

Komáromig már nem beszélgettem, csak egy MÁV egyenruhás férfit (kalauz?) kérdeztem meg, hogy a komáromi állomáson van-e mosdó, ugyanis a vonaton, ebben a kocsiban a WC-t lezárták, nem lehetett használni. Megnyugtatott, hogy van. Leszálltam, majd a peron végén áttoltam a bringát az épület felé. Egy szimpatikus oszlopnál lezártam (a kerékpártárolóban nem tudtam elhelyezni) és irány a mosdó.

A főnököm idevalósi, így utazás előtt tőle kérdeztem, hogy mit érdemes megnézni. Adott is tippeket, de be kellett látnom, hogy a kiállításokra most nincs időm bemenni, pedig a Csillagerőd és a Brigetio Látogatóközpont (ejtsd: brigéció) is jónak tűnt. Helyette mentem egy kört és a következő helyeken álltam meg nézelődni:

Velocipéd-szobor, Rüdiger-tavak, Radetzky-emlékmű (előtte a fű tele volt gyerekek nemzetiszínű alkotásaival), Szabadság tér (Petőfi Sándor Általános Iskola épülete, Hősök emlékműve, szarkofágok a brigetioi légiótábor és katonaváros késő római korban használt temetőiből, fegyverneki fehér eperfa, Városháza épülete), I. világháborús hősi temető és emlékpark, Csillagerőd, Brigetio Látogatóközpont.

Az OMV kútnál vettem egy 1,5 literes vizet és elindultam Győr felé. Hangulatos nyaralóövezeten halad keresztül az Eurovelo 6 (röviden: EV6) kerékpáros útvonal. A fűben helyenként gyönyörű sárga virágok nőttek. Nem tudom, mi ez, de nagyon szép látványt nyújtottak. Errefelé tavaly már jártam, de akkor nagyon fáradtan, mert Esztergomból indultam úgy, hogy Budapesten is letekertem 25km-t. Most viszont az utam elején tartottam, így még frissebb voltam. Ennek ellenére a hullámvasutazás most sem tetszett. Nem értem, hogy ha az autóút sík, tehát a domborzat (valószínűleg) nem indokolja, akkor a bringaút miért hullámvasútszerű. Talán hogy legyen benne egy kis izgalom, változatosság? Nekem a sík jobban tetszene, gyorsabban végig lehet rajta menni, kevesebb energiába kerül. De lehet, hogy mások ezt pont fordítva látják és a hullámzást szeretik benne. Mindenesetre nekem nem lesz a kedvencem.

Győr felé közeledve egyre több idős autót és motort láttam. Egyet, egyet, néha kettő is ment egymáshoz közel, de semmi extra régi, inkább olyan 30-40 évesnek tűnők. Az járt a fejemben, hogy valószínűleg egy veterán jármű rendezvényre mennek... De ennyire szétszórtan? Az sem tűnt sokkal logikusabbnak, hogy mindegyiknek a sofőrje most tartotta megfelelően kellemesnek, szépnek az időt, hogy a napsütésben megjárassa az autót vagy motort. Aztán megérkeztem Győrbe, az ETO Park közelébe, és ott volt a veterán börze a parkolóban.

Pont jó, hogy itt megálltam, mert édesapám épp telefonon keresett, így kicsit beszéltünk, míg pihentem, aztán tekertem is tovább. Győrben már jártam, és túlzás lenne azt mondani, hogy ismerem a várost, de a központban bizonyos részeket már felismerek. A Kerékpárosbarát app és a Google térkép segítségével összekötöttem az EV6 és a Pannonhalmára vezető kerékpárút közötti szakaszt (végig bringaúton tudtam maradni), majd Nyúl és Écs településeken keresztül haladva eljutottam szálláshelyemre. Útközben meglehetősen sok kerékpárossal találkoztam. Voltak országútisok, akik nagy tempóval haladtak, voltak egyéni vagy párban tekerők, de akadtak családok is, kisebb-nagyobb gyermekekkel. Szuper dolog ezt látni.

Be kell vallanom, hogy mire Nyúlra, majd Écsre értem, már nagyon, de nagyon elfáradtam. Bár rá-rácsodálkoztam pár szembetűnő dologra, épületre, javarészt gépként tekertem előre. Egy dolog lebegett csak a szemem előtt: mielőbb odaérjek a szállásra. Ezért nem álltam meg fagyizni, pedig nagyon kívántam, és ezért próbáltam meg erőt meríteni olyan dolgokból, mint a Kerekes gumiszerviz felirat (vicces, nem?) vagy az a szívet melengető látvány, ahogy a kerékpárút mentén elhelyezett dekorációs célú bringán egy idősebb hölgy gondozza és ülteti a virágokat, közben egy fiatalabb hölggyel beszél, aki két gyerkőccel áll ugyanitt.

A Szent Jakab Házban szálltam meg (egyágyas szoba), ami a Pannonhalmi Apátság vendégháza. A szállással foglalkozó hölgy, Borbála már a telefonban is nagyon kedves és segítőkész volt, megérkezésemkor pedig újra ezt tapasztalhattam. Becuccoltam a szállásra, ettem, majd erőmet visszanyerve elindultam az apátság felé vezető kaptatón, hogy megnézzem a lombkorona ösvényt és a Boldog Mór kilátót. Aztán kiderült, hogy van egy arborétum is, és feljebb, a természet ölelésében található itt többek között Millenniumi emlékmű, Boldogasszony kápolna és Kálvária szobor is. Jelenleg csak éledezik a természet, de így is fantasztikus látványt nyújtanak az építmények. Elgondolkodtató, hogy milyen rejtett kincseknek tűnhetnek nyáron, ahogy a zöld környezetben megpillantja őket az ember. Magát az apátságot, pontosabban a látogatóközpontot nem kerestem fel, mert már erősen sötétedett, ráadásul épp egy finom meleg pizzával tartottam visszafelé.

A pizzát a Tricollis pizzéria és kávézóban (korábban Salve kávézó?) vettem, egy cappuccinóval egyetemben. A pénztáros hölgynél egy zöldséges pizzát rendeltem, ami itt Verdure néven fut. Kértem, hogy gombát ne tegyenek rá. A pizzát készítő úr szintén a pultban áll, végig lehet nézni, ahogy a pizza tésztáját nyújtja, megkeni szósszal, ráteszi a feltéteket. Így hallotta a rendeléskor elhangzott kérésemet. Az úr megkérdezte, hogy helyette esetleg paradicsomkarika kerülhet-e rá. Igen - mondtam, és hálás voltam azért, hogy ez egyáltalán az eszébe jutott. Sajnos nem volt nálam apró, így nem tudtam borravalót adni, pedig megérdemelte volna. A kávé finom volt. Laktózmentes tejjel kértem, ami plusz 100 forint, de persze elfelejtettem mondani, hogy koffeinmentesen kérem (ez felár nélküli opció). Mire eszembe jutott, már késő volt. Délután 5 után járt az idő, és eleve ritkán iszom koffeintartalmú kávét, úgyhogy nem ebben a napszakban kellett volna a koffeinesre váltani, de hát, így alakult...

A szállás felé eltévedtem, így extra távot tettem meg először lefelé, majd vissza felfelé, mire a jó útra tértem és visszaértem a Szent Jakab Házhoz. Megettem a pizza felét, majd forró fürdőt vettem és betakaróztam a meleg paplannal (mert amúgy nem volt valami meleg). Mivel próbálkozott a combomban valami izomgörcs, azonnal vettem be sótablettát (útközben is fokozatosan megittam 6 dl hipotóniás italt) és reméltem a legjobbakat. 

Átgondoltam a következő napot. Arra jutottam, hogy maradok a kerékpárúton, nem bóklászom el Győrújbarát felé. Útba ejtem azt a Lidlt, ahol pár évvel ezelőtt, egy párnapos győri tartózkodás során többször is vásároltunk (úgyis itt vezetett vissza a kerékpárút az EV6 felé). Ezután megnéztem, hogy mosonmagyaróvári ismerősöm, Gábor milyen úticélokat javasolt (ún. árvai zárás és a hédervári kastély) és azokat hogyan tudom beilleszteni. 

Nyugovóra tértem és kifejezetten jót aludtam. Az utóbbi időben éjjelente 4-5 óránál nem aludtam többet, így ez most frissítően hatott. Izomgörcs pedig, hála Istennek és a sótablettának, egyáltalán nem jelentkezett.

Táv: 19,62 + 70,76 = 90,38 km