A 2. nap 1. részének folytatása:

Az Eurovelo 6 (röviden: EV6) kerékpáros útvonalon elértem Ásványrárót, melynek központjában, a körforgalomnál lévő Szent Rókus templomnál a Rákóczi utcára fordultam, aminek a végén is van egy templom, mely Szent András nevét viseli. Véletlenül megláttam, hogy nyitva a bejárata, ráadásul a mellekajtó is. Úgy gondoltam, ha már így hívogat, akkor megállok és benézek. Készítettem pár képet az előtte álló, 1891-ből származó kőfeszületről, majd bementem. És mennyire megérte! Belépve egyszerű fehér falak fogadtak, a mennyezeten pedig falfestmények. A bal oldali hajóban egy kápolna, a jobb oldali hajóban padok, mind a kettő kicsit más stílusban. És ott vannak még a különleges üvegablakok. Ha arra jársz, ne hagyd ki! Kifelé vettem észre, hogy az egyik szenteltvíz tartón az 1771-es évszám olvasható.

Irány a gát! Először betonon tekertem, így a kikötőnél lévő túrakenusokat kicsit meg tudtam figyelni. Úgy tűnt, mintha valami oktatáson lettek volna. A burkolat hamarosan kavicsos úttá vált, ahol már jobban oda kellett figyelni. Sőt, pár autó is előfordult, hatalmas porfelhőt hagyva maga mögött. Meg kell jegyeznem, hogy bár én a gát bal szélén haladtam (ott kevésbé volt kavicsos az út), ezt minden autós tolerálta. Köszönet érte! Sőt, volt két autós, aki kifejezetten figyelt rám. Az egyikük szemből közeledett felém, lelassított, kb. 150-200 méterre tőlem áttért a másik oldalra, és lassan, óvatosan ment el mellettem. A másik (visszafelé jövet) hasonló volt, de ő mögöttem jött, megelőzött, ám nem azonnal sorolt vissza a sávjába, hanem lassabb tempóban a bal oldalon haladt és szintén kb 150-200 méter múlva tért vissza a jobb oldalra. Nyilván mindketten figyeltek arra, hogy ne a felvert porba guruljak bele, és hogy ne sorozzanak meg az apró kövekkel. Nagyon jól esett ez az extra törődés. Én, ott, csak annyit tudtam tenni, hogy intéssel megköszöntem.

Térképen előre megnéztem, hogy hol lesz majd a lejáró az Árvai záráshoz. Nos, amikor a Google térkép appon leellenőriztem, rájöttem, hogy túlmentem rajta. Visszafordultam. Újabb ellenőrzés: megint túlmentem, csak most a másik irányban... Na jó, gondoltam, itt az ideje, hogy útbaigazítást kérjek az egyik horgásztól. Egy fiatalember, aki egy kisfiúval együtt pecázott, készségesen útbaigazított, miután megnézte, hogy ugyanarra gondolunk-e. Csakhogy azt az autók által kijárt utat, amiről ő beszélt, a természet részben visszavette, és a nyomokat nagyrészt már fű fedte, így először tévútra mentem. Még szerencse, hogy az általam követett nyomvonal hamar véget ért. Visszafordultam és elindultam a füves részen. Egy kisebb csapat ember is ott sétált. Reménykedtem benne, hogy ez jó jel... És valóban az volt, mert hamarosan megérkeztem az Árvai záráshoz, majd a betonos úton tovább tekerve elém tárult a sokkal látványosabb Ásványi torkolati fenékküszöb. Imádtam. A folyásirány szerinti bal oldalon olyan erővel, sebességgel és hanggal zubogott a víz, hogy az valami hihetetlen volt. Egyben kissé rémisztő is. Szívesen leültem volna és csak néztem, hallgattam, éreztem volna. A másik oldal sem lusta, de kisebb erővel folyik le a víz. Ez a hallépcső. Szeretném azért kiemelni, hogy ez sem egy lassan csordogáló csermely. A kövek között így is látszott a víz ereje. A fotó, de még a videó sem adja vissza. Talán csak egy felülről, például drónról készült videó. Ám mindez semmi a személyes megtapasztaláshoz képest. (A képek közé feltöltöm, hogy pontosan melyik táblánál kell letérni, hogy kimaradjanak az extra kilométerek.) 

Visszatekertem a gátra, onnan Ásványráróra és az EV6-on tovább Hédervár felé. A szél továbbra is nehezítette az utamat, főleg mivel elkezdtem fáradni. Héderváron azonban több látnivaló is várt, ami jó érzéssel töltött el, ösztönzőleg hatott. Sőt, az egész jobban is alakult, mint előzetesen gondoltam. Először az Árpád-fát és a Boldogasszony-templomot kerestem fel. A fa a templomkertben áll, így igazán könnyű dolgom volt: kettőt egy csapásra. A bringát a kerítésen kívül állítottam le. Úgy tűnt, hogy a templom zárva van, így arra számítottam, hogy készítek pár fotót és megyek is tovább, ezért le sem lakatoltam. (Egyébként is csak a kerítéshez tudtam volna...) Egy háromfős társaság állt a fánál, fényképezték. Én is odamentem, és megpróbáltam olyan képet készíteni, amibe nem látszanak bele. Aztán kiderült, hogy van egy érdekes madár a fán, azt próbálták meg lefotózni, ezért én inkább arrébb mentem és a templomot jártam kicsit körbe, fényképeztem. Közben hallottam, hogy egy idősebb női hang szól a csapat tagjaihoz: "Látom, érdeklődnek a fa iránt." Én továbbra is a magam dolgával voltam elfoglalva, csak egy-egy szó jutott el hozzám abból, amit a hölgy mesélt. Aztán meghallottam, hogy azt mondja: "A templomba is be lehet menni." Épp a bejáratnál álltam. Kétkedve, de lenyomtam a kilincset. Az nem mozdult. No jó, akkor mégsem megyek be, gondoltam és tovább mászkáltam. A csoport a hölggyel ekkor odament az ajtóhoz, a hölgy pedig egy kulccsal kinyitotta. A csapat egyik tagja, akinek érkezésemkor köszöntem, invitált, hogy menjek be én is. A hölgy rengeteg mindent mesélt, de sajnos én csak a töredékére emlékszem. A templom meglehetősen kicsi, de ettől még felszentelt templom, nem kápolna. Időnként miséznek, és többször tartanak esküvőt, keresztelőt. A régebbi korokban temetkezésre is használták, ezért helyenként sírlapok, díszes urnák láthatók benne, és a mai napig hamvak is el vannak helyezve. Szép, letisztult kialakítású maga a főrész. 1954-ben ár öntötte el, egy részét el is kellett bontani, majd pótolni, ezért ott más színű. A templomhoz bővítésképpen egy loretói kápolnát építettek, ami belül direkt szürke árnyalatú festést kapott a tűzre (füstre, koromra) emlékeztetve. Egy ébenfából készült Szűz Mária szobor is helyet kapott itt. Ez egy kegyhely, zarándokok látogatják. A szobor mindig öltöztetve van, ruhája az adott ünnephez kapcsolódó színű. Idegenvezetőnk szerint most lila színben kéne lennie. Rengeteg mindent mesélt a hölgy, és szívesen hallgattam volna még, de tovább kellett mennem, ezért amikor már úgy éreztem, lassan a csoport is távozik, elköszöntem.

A bringám ott állt, ahol hagytam, senki sem nyúlt hozzá. Ez nem sok helyen lenne így. Felpattantam rá és elindultam... Nem sokáig jutottam, kb. 150 métert tehettem meg. Épp egy rendezvény zajlott a településen (egyfajta termelői vásár), így az embertömeg miatt eleve le kellett lassítanom, aztán megláttam egy régi típusú tűzoltóautót és kicsit körül is szerettem volna nézni, úgyhogy megálltam. A tűzoltóautó fel volt málházva, de az ún. szekrények ajtajai nyitva voltak, mindegyiken egy laminált lista a tartalmáról. Fotózgattam, közben pedig észrevettem, hogy az autón és körülötte pár ember ruházatán a Tűzoltó Egyesület Hédervár felirat olvasható. Egy hölgyhöz fordultam, és megkérdeztem, hogy kicsit mesélne-e magukról. A hölgy egy fiatalemberhez fordult, akit Gábornak hívtak, és onnantól ő válaszolgatott laikus kérdéseimre. Azt már gyanítottam, hogy önkéntes tűzoltó szervezetről van szó, nem hivatásos állományról. Érdeklődtem, hogy a szervezet mióta létezik. Gábor az autó oldalán lévő logóra mutatva elmondta, hogy az egyesületet 1889-ben alapították, tehát idén lesz 135 éve. Több mint 40 tagjuk van, beleértve kicsiket és nagyokat, akik közül 20 fő bevethető. Délután vannak szolgálatban, a tűzoltóautón pedig 4 személynek kell vonulnia egyszerre. (A tűzoltóautót egyébként még az 1990-es években kapták adományként.) A riasztás egy applikáción keresztül érkezik, ahol az esettel kapcsolatos főbb információk vannak feltüntetve. Kutatásban is részt tudnak venni hajóval, melyekhez 2-2 hajóvezető és 4-4 búvár szükséges. Egyszerre maximum 4 órát dolgozhatnak, utána váltani kell. A Győri Búvár Egyesülettel partnerségben végzik ezt a munkát. Azt tudtam, hogy Magyarországon hivatásos állományban nők nem vonulhatnak, de önkéntes tűzoltóként igen, ezért rákérdeztem, hogy náluk vannak-e hölgyek. Igen, például az a hölgy is, akihez először fordultam. Érdeklődtem, hogy esetleg vannak-e szabályok arra, hogy egy nő mit nem végezhet. Igen vannak, hangzott a válasz, például nő nem használhat motoros eszközt, illetve bizonyos súly feletti dolgot/tárgyat nem emelhet.

Kérdeztem, hogy van-e Szent Flórián szobor a településen. Gábor az 50-100 méterre lévő templomra mutatott, és azt mondta, hogy a bejárattól balra van egy. Felajánlotta, hogy ha megnéztem, utána megmutatja a szertárat. Útközben elmesélte, hogy évekig tartottak gyerekeknek nyári tábort, mindig egyre többen és többen jöttek. Legutóbb már olyan méretűre duzzadt, hogy idén lehet, hogy nem is lesz. Érdeklődtem, hogy ő hogyan lett önkéntes tűzoltó. Édesapja is önkéntes tűzoltó volt, gyerekkorától tetszett neki, része volt az egyesület életének. Felmerült, hogy hivatásos legyen, de végül úgy alakult, hogy megmaradt önkéntesnek. A szertárhoz érve Gábor elmondta, hogy a szervezet fennállásának 135 éves évfordulójára szeretnék felújítani a területet, az épületeket, de az építkezés jelenleg még folyamatban van. A tűzoltószekér helye már áll, a tetejét még le kell fedni, magának az új szertárnak pedig még csak az alapozása készült el, de minden építőanyag megvan már a befejezéshez. Mellette állt az egyesület VW Amarok (dobozos) pickupja. Láthattam a tavaly kapott új hajójukat és az eddig (is) használt régebbit. Az épületben vannak közösségi terek, ahol helyet kaptak például a versenyeken szerzett kupák, az egyesület fennállásának évfordulóira készült szobrocskák, egy "megörökölt" tűzoltóautó gyűjtemény és elhunyt egykori parancsnokukra emlékezve fotók, relikviák. Igazán jól esett, hogy ennyire barátságosan fogadtak, részletes tájékoztatást kaptam és ennyi mindent láthattam. Bízom benne, hogy továbbra is sok alkalommal tudnak majd segíteni bajba jutottaknak, de szívből kívánom, hogy igazán nagy, lelket terhelő bevetésben ne legyen részük, és hogy egyikük se sérüljön meg.

Sok élménnyel gazdagodtam Héderváron. Gyorsan készítettem még fotót a Krumplibogár szoborról, amit a kártevő elleni védekezés kapcsán emeltek, valamint a Khuen-Héderváry kastélyról, de a Kont-fához már nem mentem el. A településről kivezető úton van egy apró kápolna, ahol most szintén nem álltam meg, de a 4. napon visszafelé igen, így az akkori beszámolónak része lesz (fotóval együtt).

Ismét megtapasztaltam a szembeszelet, ahogy Danózseli felé haladtam. A településen épp a templomnál jártam, amikor jobbra benéztem az utcába, hogy nem jön-e autó. Nos, autó nem jött, de egy Szent Flórián szobrot észrevettem. Itt van ugyanis a darnózseli tűzoltók szertára. Szívet melengető, egyben szívfacsaró is az épület falán elhelyezett tábla felirata: Az elhunyt darnózseli önkéntes tűzoltók emlékére. Készítettem fotót a templomról, majd az előbbi érzéssel a szívemben tekertem tovább. 

A településről már majdnem kiértem, amikor megláttam egy balra mutató táblát, melynek első sorában az szerepelt, hogy Holokauszt emlékhely, a másodikban pedig az, hogy tájház. Nos, már nagyon szerettem volna Mosonmagyaróvárra érni, ezért úgy gondoltam, ezt most kihagyom... Majd megpillantottam egy kerékpáros pihenőhelyet és picit beljebb pedig sírokat. Mégis megálltam. Leraktam a bringát és besétáltam a fűbe. A sírokat minden oldalról sűrűn ültetett tuják fogták közre, így alakult ki egy négyszög alakú tér. A fák miatt itt hűvös volt, de mivel felfogták a szelet és az autók zaját, nyugalom is. Ez a holokauszt emlékhely. Csupa-csupa érzelem ez az elmúlt körülbelül 1 óra.

Kimentem a sírok közül, megcsapott a közeli trágyadomb szaga. Ez kicsit észhez térített, visszahozott a valóságba, az életbe. Hátra volt még Halászi, ahol eredetileg megszálltam volna egy éjszakára, de aztán változott a túra hossza és így a szállás is. A neten előre kikerestem, hogy az utamba eső településeken mit érdemes megnézni, és az általam használt honlapon Halászinál csak a templom szerepelt. Útközben viszont volt már elég, gondoltam, ezért úgy határoztam, hogy most már tényleg csak Mosonmagyaróváron állok meg. Természetesen nem így lett, mert a kerékpárút mellett megláttam egy Szent Flórián szobrot, melyen a Cs. Gy. monogram és az 1864-es szám szerepelt. Most olvastam csak utána Halászi települési arculati kézikönyvében: "1864-ben keletkezett okirat szerint Cseh György és neje Sz. Mátyás Ilona állíttatta. Nyeregtetős, cserépfedéssel ellátott szoborfülke, amelyben Szent Flórián szobrát helyezték el. (...) Története során fontos szakrális szerepet töltött be. A szent ünnepnapján körmenetet tartottak kérve a tűztől való védelmet. A búcsúkor a csingislovakkal itt fordultak meg. 1896- ban a milleniumi ünnepség keretében a hét honfoglaló vezér emlékére 7 db hársfát ültettek. A szobrot többször renoválták és a környékét parkosították.(...)" Ugyanezen kézikönyv szerint egyébként az 1777-ben felszentelt Szent Márton római katolikus templom főoltárján két felől Szt. Flórián szobra és Szt. Lipót szobra áll.

Ahogyan eddig, most is csak követni kellett a kerékpárutat és hamarosan beértem Mosonmagyaróvárra, aztán a szállásra. Elhelyezkedtem a csomagokkal, ettem pár falatot, majd elindultam a vacsorához valót megvásárolni. Csak most, hogy a pontos útvonalat kerestem a Sparhoz, csak most láttam meg, hogy itt Lidl is van, úgyhogy ha már Győrben nem sikerült, akkor itt veszem meg a vacsorának valót. Mosonmagyaróvári ismerősömmel, Gáborral is egyeztettem, hogy találkozunk és a másnapi pozsonyi útvonalat, amit ő már sokszor megjárt, átbeszéljük. A vásárlás után telefonon beszéltünk, elmondta, hogy hogyan jutok el hozzájuk. Hihetetlenül egyszerű volt (az útvonaltervezőhöz képest) és gyorsan ott is voltam. Találkoztam feleségével, Hannával és kisfiukkal, Maximmal. Gábor még javasolta, hogy érdemes útközben beiktatni a Dunacsún/Csún (szlovákul: Čunovo, németül: Sarndorf) melletti (szlovák) vízerőművet, ami elég nagy. Útközben mehetek a gáton vagy a csatorna másik részén futó, szintén szilárd burkolatú kerékpárúton (ez az EV6), sőt, mivel helyenként kis hidak vannak, akár váltogatni is lehet. Esetleg visszafelé pedig útba lehet ejteni a rajkai hármashatárt, ahol Magyarország, Szlovákia és Ausztria találkozik.

Visszatértem a szállásra, összedobtam a vacsorát. Ránéztem az időjárás előrejelzésre. Mind szállásadóm, mind Gábor azt mondták, hogy itt mindig fúj a szél, de másnapra erős szelet jelzett minden, általam használt időjárás app és weboldal, így kicsit izgultam a következő nappal kapcsolatban. Esti rutin után aztán nyugovóra tértem.

Táv (teljes nap): 79,19 + 4,3 = 83,49 km