Szombatra találkozót beszéltem meg egy kedves ismerősömmel, és utána egy kiállításra mentem volna. Pénteken derült ki, hogy utóbbinak a megnyitója szombaton délután 5-kor lesz, addig nem tekinthető meg, így ezt a programrészt törölnöm kellett. Kigondoltam hát, hogy a tali után eltekerek Szentendrére, aztán haza. Fel-felbukkantak a fejemben további ötletek arról, hogy hogyan lehetne ezt még fokozni. Például el lehetne tekerni Tahitótfaluig, át a szigeten, komppal Vácra és onnan haza. De egyrészt erre az idő kevés lett volna, másrészt nem voltam biztos benne, hogy jár a komp, és igazából nagy kedvem sem volt Leányfalutól Tahiig a 11-esen tekerni a teherautók és személyautók között. Úgyhogy maradt szimplán Szentendre.

A szikrázó napsütés sok gyalogost és kerékpárost hozott elő. Őszintén szólva én ennek örültem, de már a városban sem volt egyszerű haladni. A 3. kerületben aztán egy érdekes táblával találkoztam, ami a bringásoknak 3 alternatívát ad az út folytatására (lásd: fotók). Én az andalgós verziót választottam, ez ment "a Rómain". A földút tele volt mindenféle hibával, így jól összerázódtam a bringámmal. 😆 Úgy voltam vele, hogy odafelé ezt választom, hazafelé pedig kipróbálom a kertvárosi verziót. A Királyok útján és a Nánási úton nem vagyok hajlandó még egyszer menni. Először azért tekertem arra, mert nem ismertem, másodszor azért, mert rátévedtem, de soha többet. Az a forgalom és az a szűk út nem nekem való.

Bevallom, bosszantó volt számomra, hogy az Eurovelo 6 Duna-parton futó, erdős részén, ami dedikáltan kerékpáros út, annyi volt a gyalogos, mint a Váci utcában, és a szembejövő forgalom miatt nehéz volt előzni is, de valójában értettem, hogy miért vannak ott, és meg is értettem őket. Én is imádom ezt a szakaszt az erdővel, a folyó és a part látványával, ráadásul ott a Manó falu is. Utóbbinál most is hatalmas tömeg ácsorgott. "Majd hazafelé lefotózom" - gondoltam, de nem így lett, még akkor is rengetegen nézegették.

Útközben sok más élmény is ért. Még Budapesten az útvonal a Katasztrófavédelmi Oktatási Központ mellett vitt el. A helyszínt már ismertem (kívülről), de most vettem észre először az Óbudai Tengerészlaktanya emléktábláját. Aztán a Filatorigátnál lévő HÉV állomás felé furcsa festékszag csapott meg, mely egyre erősebb lett. Igen, épp alkotások készültek a graffiti falra. Csak egy gyors fotó, és már tekertem is tovább, mert nem bírtam elviselni azt az erős szagot, de úgy voltam vele, hazafelé szintén erre jövök, majd megnézem, mit fújtak fel a srácok. Nos, erre jöttem ugyan, de nem nézelődtem, mert fáztam, sötét volt, ráadásul egy komolyabb háború dúlt a hasamban, valószínűleg a laktózérzékenységem miatt az egyik étel okozhatta...

Szentendre közelében tűzoltó gyakorlat volt épp. Úgy tippelem, hogy a helyi önkéntes tűzoltók lehettek a hivatásosok laktanyájában. Egy tálca égett nagy lánggal, amit időnként eloltottak, illetve szereltek, azaz a tömlőket az adott szituációhoz megfelelő módon összeillesztették. Összetéveszthetetlen volt a kapcsok hangja. Ismét elszorult a szívem, de hát ez van... Az olvasók közül van, aki tudja, hogy miért...

A Postás strand után véletlenül egy általam nem ismert útra tévedtem. Bringával én mindig a Duna korzó nevű úton tekertem, közvetlenül a folyó mentén, de most a Bükkös patak mellett kialakított gyalog- és kerékpárútra keveredtem. Nagyon örülök neki, mert csuda klassz, ráadásul a szokásostól eltérő helyre vitt, épp a sétáló rész egyik végére. Egy ideig a bringát tolva bolyongtam a boltok és vendéglátóhelyek között, majd egy kis utcán lementem a partra. Ott 2 bringa volt egy helyen lezárva (kerékpártámaszhoz), de én ezt túl messzinek találtam, így visszamentem a Dumtsa Jenő utca forgatagába, és újra azt lestem, hova lakatolhatnám le a bringám. Aztán megláttam... Épp a patak mellett, a lángosos bódé közvetlen szomszédságában volt 4-5 nagy bringatámasz. Onnantól öröm és boldogság töltött el.

Az út nehézsége az volt, hogy a mosdók korlátozottan állnak rendelkezésre. Pünkösdfürdőnél a parkban, pontosabban a játszótéren volt egy. A bringaúton haladva ezt nehéz észrevenni. 250 forintért lehet használni, és az érme mellett (nem ad vissza!) kártyával is lehetett fizetni. A másik lehetőség pedig Szentendrén volt a Dumtsa Jenő utcai Tourinform iroda mellett. Itt 200 forintot kellett fizetni, de az automata csak készpénzzel (csak érme?) működött. Hazafelé, a már említett "laktóz háború" miatt még az Auchan Aquincum mosdóját vettem igénybe. Ez ingyenes volt, viszont meglehetősen szűk. (Én most így is nagyon örültem neki.) A további lehetőségeket hazafelé is számba vettem (benzinkút, gyorsétterem), de végül nagy nehezen kibírtam hazáig...

A másik nehézség, hogy ilyenkor már elzárják a kutakat. Eredetileg készültem plusz vízzel, de végül nem volt helyem, hogy eltegyem. Az ismerősöm a találkozó végén ugyan csurig töltötte a kulacsomat (6,5dl), de ez a túra további részére nem tartott ki. Nagyon spórolva ittam, de úgyis több mint 10 km-re a vége előtt elfogyott a vizem. Végül a 18. kerületbe épphogy beérve próbát tettem egy általam már ismert kék kútnál, és szerencsém volt. Jó nagyot ittam, irtó jól esett, a kulacsot pedig bő félig töltöttem. Aztán egyszer csak hazaértem.

A műtét óta szerintem ez volt a leghosszabb napi távom, és erre büszke vagyok, főleg mivel mostanában az egyik térdem is rakoncátlankodik. A maga módján ez is egy csodálatos nap volt. Szuper volt kicsit dumálni az ismerősömmel... bárcsak több időnk lett volna... Örömmel töltött el, hogy a "vendégségbe vitt" csokit azonnal felbontotta és körbekínálta a többieknek, akik lelkesen vettek is belőle. Senkit sem kellett nógatni. Sőt, egy laktózérzékeny társra is találtam, akinek jól jött, hogy kekszet is vittem. (Az összetevők között nem láttam tejet vagy tejterméket.) Szuper volt az is, hogy új utakat ismertem meg. Mindig jól jönnek a tapasztalatok (víz- és mosdóhiány, laktóz problémák), amikre legközelebb jobban fel lehet készülni. Rácsodálkoztam, hogy másfél hónappal az árvíz után is a növényzet még magán viseli az ár nyomait. Gyönyörű látványt nyújtott délelőtt az ég kékjét visszatükröző Duna vize, a nap további részében az ősz színeibe öltözött növényzet és Duna-part, Szentendre nyüzsgő sétáló utcája, boltjai és az esti kivilágításban úszó budapesti belváros. 

Táv (összesen): 84,10 km