A mai napra, azaz szombatra terveztem egy újabb bringázást. Egy csoportos túra körvonalazódik a fejemben, melynek témáját egyelőre fedje homály. A helyismeretem, a Google térképe és Street View fotói alapján kitalált városi útvonalat szerettem volna valós környezetben leellenőrizni. Kisebb hiba csúszott azonban a dologba, mert ugyan a túra első felét pontosan megterveztem és pontosan emlékeztem is rá, a másik felében vannak olyan helyszínek, melyek megközelítése igen nehézkes. Azok a városrészek, ahol ezek a helyszínek találhatóak, tele vannak egyirányú utcákkal, és számomra szinte mind rossz irányból egyirányú. Persze ettől még előfordulhat, hogy kerékpárral kétirányú. Nos, nagy nehezen kitaláltam egy-egy útvonalat ezekhez a pontokhoz is... Csakhogy most, mikor szükségem lett volna rá, kiderült, hogy az agyam olyan memóriarekeszébe kerültek, ami nem elérhető. Szóval kóvályogtam össze-vissza.

Az sem volt túl profi, hogy magamban - még a Kálvin tér előtt - jó alaposan letisztáztam, hogy a Baross utcán fogok kifelé tekerni a városból. Igen, a Baross utcán. Nem, nem az Üllőin, hanem a Barosson. Egyáltalán miért mennék az Üllőin? Egyértelmű, hogy nekem majd a Baross fog kelleni, azon kell mennem. Szerintem már tudod, hogy mi történt. Még szép, hogy az Üllőin tekertem, teljes magabiztossággal, és a hibámra csak a Semmelweis Klinikák metróállomásnál döbbentem rá... Egy dologra azért jó volt. Na jó, kettőre. Egyrészt láttam egy férfit elektromos bérrolleren, aki szemben haladt a forgalommal az Üllői úton az autók és a kerékpárosok sávja közötti, le nem bójázott (pollerezett), sárga vonalakkal határolt sávban. No comment! A másik azonban egy pozitív észrevétel. Az Üllői úti kerékpársávok kialakításakor nem sok hangsúlyt kaphattak a közlekedési lámpák, így a kerékpárosok legtöbbször ugyanazt a lámpát használták, amit az autósok. Csakhogy ez néha indokolatlanul feltartotta a bringást a haladásban, mert például lehetséges, hogy egy kis utcából kanyarodó autó keresztezte az Üllői úton lévő másik autó sávját, de a kerékpárosét egyáltalán nem. És most úgy tűnik, hogy míg nem tekertem erre, ezen lámpákat kiegészítették bringás lámpákkal, melyek - mai tapasztalatom szerint - tökéletesen működnek, azaz nem korlátozzák a kerékpáros forgalmat, ha az nem indokolt.

Több más helyen is láttam új útvonalakat vagy korrekciókat. Az egyik az, hogy a Kőbányai úton kijavították azt a két helyet, ahol lyukak voltak a kerékpárút aszfaltjában. Bizonyára ez már rég megtörtént, de én jó ideje nem jártam arra, így csak most tűnt fel.

A másik, hogy kerékpáros szempontból kissé átalakították a pesti oldalon a Népfürdő utca - Viza utca kereszteződését. Szerintem most biztonságosabb. 

A harmadik a budai oldalon az Árpád-híd és a Margit-híd között az Árpád fejedelem útja mentén kialakított kerékpársáv. Bár láttam már tavaly is ezt, amikor gyalog a Kolosy térről erre jöttem, de eddig mindig a rakpart melletti kerékpárutat használtam. Igaz, most egy ponton - gondolom - a heti piacba futottam bele, de legalább vettem magamnak némi ennivalót. A dolog nagyon lelassított, mert sok időbe telt, míg átverekedtem magam a tömegen, ugyanis az árusok asztalai szorosan egymás mellett voltak, és csak ott tudtam kijutni, ahol véletlenül volt egy kis rés. A járdán toltam tovább a bringát. (Természetesen a piac elejétől is csak toltam.) 

Talán említésre méltó még a Jászai Mari térnél a Parlament felé átalakított kerékpáros átvezetés is. Ezt is láttam már korábban, talán használtam is, de idefért a felsorolásba.

Hazafelé az utam a X. Kerületi Hivatásos Tűzoltóparancsnokság és a Tűzoltó Múzeum mellett vezetett el. Már nagyon szomjas voltam, de nem esett útba egy ivókút sem. Volt még némi víz a pótkulacsomban (2 db 7 dl-es flakont töltöttem meg otthon, azokkal indultam útnak). Felmerült bennem, hogy talán meg lehetne kérni őket, hogy töltsék fel a kulacsot hideg csapvízzel, de aztán olyan nevetségesnek tűnt, hogy ez egyáltalán felmerült bennem, hogy azonnal el is vetettem. Még kicsit el is szégyeltem magam miatta. Végül megérkeztem a Tűzoltó Múzeumhoz. Fél 1 körül volt, és tudtam, hogy a múzeum 3 óra körül zár, így akár be is mehetnék. Én azonban ekkor már gyorsan haza szerettem volna érni. Napközben feltámadt a szél és a városból kifelé egyre inkább szemből fújt. A melegtől időnként a fejem is fájdogált, úgyhogy arra jutottam, hogy készítek pár fotót és majd a Sibrik Miklós út - Harmat utca sarkán található kerékpáros szervizpontnál megtöltöm a kulacsom... Csakhogy kijött egy úr a nagy fotózás közben és megkérdezte, hogy nem szeretnék-e bemenni. Elmondtam, hogy már jártam itt, és a kiállítás végét újra megnézném, mert elsőre addigra túlcsordultam a sok információval, de most már túl fáradt vagyok ahhoz fejben, hogy bármi is megmaradjon. Kicsit beszélgettünk, miközben a tűzoltók valószínűleg riasztást kaphattak, mert egy gépjárműfecskendő kigördült a szertárkapun és a raj valamilyen esethez vonult. Beszéltünk még pár percig, többek között a Kőbányai Kékről is, aztán elváltak útjaink, de abban maradtunk, hogy még ellátogatok hozzájuk. (A Tűzoltó Múzeumba egyébként a belépés ingyenes.)

Némi fejfájással és szembeszéllel küzdve végül eljutottam a szervizparkig, ott megtöltöttem a kulacsomat hideg vízzel és már tekertem is hazafelé. Itthon a hűvös, 24 fokos lakás fogadott, ami nagyon jól esett. Ettem egy jó hideg gyümölcslevest, és kifáradva megpihentem, tudva, hogy a mai tapasztalatok alapján lesz még egy köröm ezen az útvonalon, hogy kialakuljon a végleges.

 Táv: 59,32 km