Ez az egész bringázás dolog 2021. december 26-án kezdődött. Először a helyi erdőbe mentem, 10 km volt az akkori táv. Ez aztán alkalomról alkalomra nőtt, bár eleinte csak 1-2 plusz kilométerrel. Azóta minden december 26-án igyekszem bringázni egyet.

Találgattam, most hova menjek. Ráadásul már 25-én is nagyon szép, napsütéses idő volt, de valahogy csak nem jött meg a tettre kész lelkesedés. A Megyeri-híd felkeresésének ötlete többször is felmerült, de valahogy folyton megfeledkeztem róla. A végső emlékeztető egy kedves bringás társamnak, Anikónak köszönhető, aki kiposztolta, hogy eltekertek oda.

Úgy gondoltam, még napfényben indulok, de már sötétben érek oda. Végül a tervhez képest kicsit később, délután 3-kor sikerült elindulnom. Naplementekor épp a Margit-hídnál jártam. Csodás látvány volt, ezért készítettem pár fotót, de sajnos a valóságot nem adják vissza. A Megyeri-hídig relatíve eseménytelen volt az út. A Váci út külső részén, a Schiller autókereskedés után van egy útkereszteződés. A zöld jelzésre várva egy hölgy és egy úr érkezett meg mögém. Láttam, hogy országútival vannak, így mondtam, hogy ha zöldet kapunk, előzzenek meg. A hölgy örült és megköszönte. Ahogy mögöttük mentem egy ideig, érdekes volt megfigyelni, hogy míg a hölgy bringáján jól látható volt a világítás, sőt maga is fényvisszaverős felsőt viselt, addig a mögötte haladó férfinél semmi ilyet nem láttam. Később a hídon is találkoztunk. A férfinak ugyan volt világítása, de csak pár méterről(!) látszódott... ha kereste az ember...

A híd felé tartva két bringás jött velem szembe. Az egyikük szólt: "Vigyázz! Gyalogos!" Megköszöntem. Ez nagyon hasznos volt, mert a teljes sötétben a 3 gyalogosból amúgy is csak az egyikük látszott, pontosabban nála is a nadrágja alján lévő fényvisszaverő csík. Ha nem szól a bringás, talán észre sem veszem őket.

A híd alatt jó pár autó parkolt már és érkeztek az újabbak. Az emberek lépcsőn mentek fel, hogy megnézzék a díszkivilágítást. Őszintén szólva én valahogy csak most tudtam meg, hogy kerékpárút van a hídon. Feltekertem és készítettem jó pár képet. A túloldalon volt kis tanakodás, hogy a sötétben merre is induljak, de a Kerékpárosbarát app végül a segítségemre volt. Kicsit tartottam a teljes sötétben, nehogy gond legyen, de végül nem volt probléma.

Pünkösdfürdőnél újabb fotók a hídról. Tovább tekerve arra jutottam, hogy a kertvárosi útvonalon megyek majd vissza a belváros felé, de a Királyok útját keresztezve láttam, hogy meglehetősen gyér ott a forgalom, így visszakanyarodtam, és mégis a Királyok útján, majd a Nánási úton haladtam. A kerékpáros útvonalat követve az óbudai Fő térre jutottam, ahol szép karácsonyi kivilágítás és jégpálya volt. A vásár már zárva, de a tér csodálatos hangulatot árasztott.

Az Árpád fejedelem úton tekertem vissza a belvárosba, majd tovább a Duna-parti kerékpárúton. Helyenként megálltam, fényképeztem az esti Budapestet. A Rákóczi-hídon (korábban Lágymányosi-híd) jutottam vissza Pestre. Nagyon élveztem a kivilágított város látványát, de ekkor már nagyon haza akartam érni. Nem fáradt voltam, csak tényleg már vágytam arra, hogy otthon legyek, a meleg lakásban.

A közlekedés szempontjából ez a nap valahogy terhelt volt. Egy csuklós BKK busz Kőbánya-Kispest felé elég érdekesen előzött meg, aztán egy autós szólt be (nem teljesen értettem, hogy mivel volt gondja). A Királyok útján épp műszaki mentés volt folyamatban: a békásmegyeri tűzoltók egy oldalán álló autót igyekeztek talpra állítani az egyik sáv kellős közepén. Végül a Ferencváros vasútállomásnál épp az első lámpámmal foglalkoztam a járdán, amikor egy csattanást hallottam. Zöldet kaptak az autók és az egyikbe hátulról belerohant egy másik.

Én szerencsésen hazaértem, amiért hálás voltam, de nagyon-nagyon átfáztam a végére. Útközben nem is annyira éreztem, inkább csak hazaérkezve. Az út, a látvány azonban megérte ezt a mai kirándulást.

Táv: 66,78 km