A találkozást a régi kolléganőmmel pár héttel ezelőttre terveztük, de akkor az időjárás közbeszólt. Most viszont tavaszias volt az idő, néha a nap is kisütött. Csak az a fránya szél ne fújt volna, így ugyanis nehezen találtam ki, hogy mennyire meleg öltözetre lesz szükségem.

Nehezen tippeltem meg előre, hogy mennyi idő kell, mire Pestszentlőrincről (18. kerület) Sashalomra (16. kerület) érek. Térképen megnéztem, hogy hova is kell eljutnom. Próbáltam olyan útvonalat keresni, hogy csak keresztül kelljen vágni a 17. kerületen, de nem igazán volt ilyen. Össze-vissza kellett volna tekeregni forgalmas utakon, úgyhogy inkább azt a döntést hoztam, hogy ismerős helyeken fogok menni akkor is, ha az hosszabb.

Kőbányán keresztül jutottam el az Örs vezér terére, ott a Füredi úton fel, a vasúti kereszteződés után pedig rögtön jobbra kanyarodtam (Körvasút sor, egyirányú utca). Itt kezdődtek az emelkedők. Az első kereszteződésnél balra fordultam a Budapesti útra és onnan már csak egyenesen kellett menni. Kellemes kertvárosi környezet, kevés autó, az aszfalt azonban nem tökéletes, oda kellett figyelni.

Az útvonal megtervezése közben már láttam, hogy a Budapesti út egy apró része (a Kossuth Lajos utca és a Thököly út között) egyirányú, kerékpárral is. Nem értettem, mi az oka... Aztán a helyszínen rájöttem... A Budapesti út itt keresztezi a forgalmas Thököly utat és ebből az irányból érkezve, balra nézve nem lehet belátni az érkezőket. Emlékezetes hely lett számomra. Fel akartam gurulni a járdára, majd tolni, de gödörbe sikerült kormányoznom a bringát és eldőltem vele. Szerencsére még épp nem fogtam talajt. Egy idős úr jött szembe bottal és jól kioktatott, hogy miért hajtottam a gödörbe... Nos, nem direkt... Kicsit megrántottam magam itt-ott, de szerencsére semmi komoly. Óvatosan átkeltem a kereszteződésen (tolva), aztán tekertem tovább.

A Sashalom utcánál balra kanyarodva található a Reformátorok tere, ami egy nagyon klassz park szobrokkal (Reformátorok emlékhelye), játszótérrel (csúszdapark), egy kis épülettel (Kertvárosi kávézó) és egy kilátóval (Kertvárosi kilátó), amire a volt kolléganőm hívta fel a figyelmemet. Sajnos nincs kerékpártároló a torony aljánál, csak távolabb, a kávézónál, így a bringámat az egyik lámpaoszlophoz rögzítettem. A kormánytáskát magamhoz vettem és felmentem a kilátóra. Szuper a látvány, ráadásul a tájékozódást segíti egy kihelyezett, felnagyított "körpanoráma" is, amin bejelölték, hogy melyik torony vagy kupola vagy egyéb jellegzetes pont micsoda. Úgy tűnik, hogy ez most divat, mert több helyen is láttam hasonlót. Én szeretem, mert így az ember a csodás kilátás mellett be tudja tájolni magát, ismerős helyszínekre lel a távolban. Készítettem pár fotót és egy videót a panorámáról, aztán lefelé vettem az irányt és eltekertem a kolléganőmhoz.

A Budapesti út - József utca / Batsányi János út elsőre trükkösnek tűnt. Építettek ide egy kis teret, így nem lehet egyenesen tovább menni, kanyarodni kell először balra, majd az első lehetőségnél jobbra. A téren egy Trianon-emlékhelyet hoztak létre, ahol mindenképpen érdemes megállani. Van itt egy érdekes szobor és országzászló. Innentől már suhanhat is az ember tovább a Budapesti úton.

Kolléganőmmel rég nem találkoztunk. Nagyon belejöttünk a beszédbe, és egyszercsak azon vettem észre magam, hogy elkezdett sötétedni. Majdnem fél 5 volt, mikor hazaindultam, úgyhogy az eredeti tervvel ellentétben nem a Naplás-tó felé vettem az irányt, hanem azon az úton tekertem vissza, amin érkeztem. Az út valamivel gyorsabb lett, így alig több mint 1 óra múlva már otthon is voltam. Örülök, hogy összejött a találkozó és hogy Budapest (és a 16. kerület) újabb területét ismertem meg. Ez is egy klassz nap volt.

Táv (összesen): 36,63 km