Még sötét volt, mikor ébredtem, de készülődés közben egyszer csak megláttam, ahogy narancsba borul az ég alja, majd a felkelő nap fantasztikus fénnyel tölti be a szobát és veszi körül az ablakban lévő karácsonyi dekorációt. Ekkor kezdett el motoszkálni bennem az ötlet, hogy másnap meg kéne nézni a tóparton a napfelkeltét. 7:03-kor van, ami teljesen vállalható időpont.

Folytattam a készülődést, és amikor úgy éreztem, hogy minden megvan, 8 óra után nem sokkal elindultam. Először a pékségbe mentem, hogy vasárnapra beszerezzem a péksüteményeket. Szombaton ugyanis délelőtt, vasárnap viszont csak délután volt nyitva... legalábbis a Google szerint. Poroszló girbe-gurba kis utcáin a szállás és az úticélom között sosem sikerült ugyanazon az útvonalon haladnom. Ez mindig megmosolyogtatott.

A pékségtől az előző nap már felfedezett Csapó közön ki tudtam jutni a gáton futó kerékpárútra, és Tiszafüred felé nekiindultam a tókörnek. A nap szépen sütött, és bár a szél érződött, itt még nem volt bántó, így kellemesen haladtam. A Szabics kikötőnél eldöntöttem, hogy a Tiszavirág és a Pákász tanösvényeket most kihagyom. Mezőkövesd óta mindenhol sarat és pocsolyákat láttam, tapasztaltam, így bizonyára a tanösvények is ilyenek, ezért úgy gondoltam, majd egy szárazabb időszakra hagyom ezt a kalandot.

Tekertem tovább, figyeltem a tájat, a madarakat, növényeket, hallgattam a szél susogását, a madarak hangját, meg-megálltam fényképezni. Már majdnem 2,5 órája úton voltam, amikor észrevettem, hogy a kulacsom a szálláson maradt. Pedig csurig töltöttem, hogy elég legyen, és indulás előtt az ajtó közelébe tettem, nehogy ott maradjon. Mégis megtörtént... A hidegben az ember kevesebb vízpótlásra vágyik, de testmozgás közben ilyenkor is izzad, kilélegzi a levegőt, így veszít teste folyadékháztartásából. Ezt egy idő után mindenképpen pótolni kellett. Az abádszalóki strand előtt találtam egy egész évben nyitva tartó helyet, ott tudtam vizet venni. Bár visszafogottan fogyasztottam belőle, sajnos ez is kevésnek bizonyult, főleg mivel Kisköre után egyre komolyabb széllel találkoztam, leginkább szemből, ami kifejezetten megnehezítette a dolgom. Egész úton mindössze 4 kerékpárost láttam, közülük kettő volt tókörön. Az előre haladással küzdve a bringaút közepe felé bóklásztam, amikor elsuhantak mellettem országúti bringájukkal. "Bocsi" - kiáltottam utánuk. Az elől lévő srác valami olyasmit mondott, hogy "semmi gond, hajrá!". Ez hihetetlenül jól esett. Egy ideig próbáltam valamennyire tartani velük a ritmust, legalább ne azonnal maradjak le, de néhány kilométer után kezdtek eltűnni.

A sarudi kikötőnél már az erőm végén voltam, vízre volt szükségem. Kint volt a felirat, hogy büfé, ráadásul az a tipikus szakács figura is, mint sok étterem vagy kifőzde közelében, de sajnos a büfé bizony zárva volt. Ez letaglózott. Pár perc pihenésre volt szükségem, hogy ismét el tudjak indulni. Kis túlzással ekkor már az életemért küzdöttem, és hogy végre visszaérjek a szállásra. (A túlsó oldalon inkább hátszelem lehetett, mert ott időnként kifejezetten könnyű volt haladni.)

A gáton észrevettem, hogy kezd lemenni a nap, ami további aggodalommal töltött el... aztán a zeneszámok között, amiket véletlenszerűen játszott a telefonon futó program, egyszer csak megszólalt a 4F Club Balatoni láz című dala. Nem tudom, hogy hogyan, de ez azonnal jókedvvel töltött el, a zenére a bringán "táncolni" kezdtem, és ez az egész hatalmas erőt adott. Nem sokkal később megláttam a poroszlói Tisza-tavi Ökocentrum jellegzetes tornyát, és ekkor (szinte) minden erőm visszatért, hiszen tudtam, nemsokára "otthon" vagyok.

A szálláson az összes fűtési lehetőséget bekapcsoltam, mert a vizes (izzadt) ruháktól megszabadulva fázni kezdtem. A légkondi először hűvös levegőt fújt, ami idővel kellemes meleggé vált, így elé állva igyekeztem felmelegedni. Nagyon jól esett. Csak pár perc volt, közben készült a tea, bekaptam pár falatot, és fejben már készültem az igazi, szénhidrátdús vacsorára. Gyorsan felmelegedtem, de a jó meleg fürdő összehasonlíthatatlanul nagyobb eredménnyel járt. Szerintem nem árulok el titkot azzal, hogy hamar nyugovóra tértem.

Táv: 71,45 km