Eljött a túra utolsó, és ezzel együtt december első napja. Vívódtam, vívódtam a napi program kapcsán, de végül úgy döntöttem, hogy marad a napfelkelte és az Ökocentrum meglátogatása is, ám hamarabb indulok haza, mint terveztem. A vonatjegyet már csütörtökön megvettem, de nem foglaltam át, mert így nem kellett sietnem, tekerhettem akár lassan is vagy körbenézhettem Mezőkövesden. Szállásadómmal egyeztetni kellett, hogy kb. 1 órával korábban indulok, ugyanis megengedte, hogy a cuccaimat addig az apartmanban hagyjam, mivel utánam nem jött újabb vendég. Hálás voltam ezért a lehetőségért.

Már narancsosodott az ég alja, mikor elindultam a tópartra, de szerencsére semmiről sem maradtam le. A vadludak ott tanyáztak a strandon. Rengetegen voltak. A kerékpárútról fotóztam őket, amikor egyszer csak megindultak, így gyorsan videóra váltottam, és közben élveztem a látványt és a felszállás közben hallatott gágogásukat. Ezt meg kell tapasztalni! Egy videó vagy fotó sem adja vissza azt a fantasztikus élményt, amilyen ez a valóságban.

A gáton elindultam a Fűzfa kikötő felé, és videóztam, ahogy a fák mögött a horizont egyre narancsosabb. A hídnál már többféle madár volt a vízen, hangjuk különleges kavalkáddá elegyedett. Ekkor vettem észre, hogy a nap épp kezd kibújni, ezért pár másodpercnyi gyönyörködés után visszafordultam, és az egyik pallóhoz tekertem. A gátról óvatosan elindultam a víz felé. Mivel sejtettem, hogy a ludak közeledésemre fel fognak szállni, végig videóztam. Négy-öt csapat felszállását is láttam, az utolsót már a palló végén állva. Azt gondoltam, hogy akik ott maradtak, már nem mozdulnak. De tévedtem, így hát pár fotót is tudtam készíteni a napfelkeltében repülő madarakról. Nagyon megérte kijönni!

A szállásra visszatérve összeraktam a csomagomat, majd elindultam az Ökocentrumba, ami ősztől tavaszig korlátozottan tart nyitva, azaz csütörtöktől vasárnapig 10 és 16 óra között. Valamivel 10 után értem oda. Van, ami ebben az időszakban nem tekinthető meg, ezért a jegy ilyenkor olcsóbb (felnőtt alapjegy 2700.- Ft). Végigjártam az épületet. Sok jópofa dolgot láttam, mégis kicsit csalódott voltam, hogy ennyi volt az egész. Aztán úgy voltam vele, hogy legalább megnézem, mi van a parkban. Nos, kár lett volna kihagyni. Közvetlenül az épület mellett kárókatona csapat lakik, a kis vadasparkban pedig különböző állatok (lásd: fotók). Igazán kellemes ez a kert, park, és számomra így már teljes volt az élmény. Nyáron, de talán még inkább tavasszal és ősszel lehet az igazi.

Visszatekertem a szállásra, felhívtam Ildikót, majd nem sokkal 1 óra után útnak indultam Mezőkövesd felé. Vasárnapra a szél enyhült, csodálatosan sütött a nap, én pedig igyekeztem az utat fejben visszafordítani, hogy a telefon használata nélkül is vissza tudjak menni a vasútállomásra. Igazából a terv most az volt, hogy Mezőkövesd felső állomás után kicsit tekergek a városban, megnézem, hogy hol van a helyi tűzoltó-parancsnokság, aztán irány Mezőkövesd nagyobbik állomása.

Útközben minden rendben volt. Ahogy az lenni szokott, mintha gyorsabban haladtam volna... Volt azonban két helyszín, amit már Poroszló felé megjegyeztem, mert visszafelé meg akartam állni ott és jobban megnézni. Az egyik egy feszület volt Szentistván határában, a Négyes felé vezető út közelében. Sajnos az elmúlt nagyjából 100 év időjárása jócskán nyomott hagyott a kereszten lévő alakokon (Jézus és Szűz Mária), mégis szívbe markoló, hogy a feszületet két lánytestvér állíttatta az 1917-ben, az I. világháborúban elesett fivérük emlékére.

A másik helyszín Mezőkövesd határában volt. Egy kereszt az út szélén, egy balesetben elhunyt személy emlékhelye. Ilyenkor mindig elgondolkodom, elszorul a szívem kicsit, de talán nem keltette volna fel az érdeklődésemet ennyire, ha nincs ott az áldozat fényképe, illetve ha nincs ott annyi virág és mécses. Látszott, hogy valaki vagy valakik sűrűn járnak oda. Halottak napja már messze van, nem lehet, hogy csak azért ennyire díszes. Megálltam hát hazafelé az út túloldalán, és átsétáltam. Csak annyit tudtam meg, hogy az elhunyt neve Kata, aki a fotó alapján egy fiatal, élettel teli hölgy volt. Már itthon voltam Budapesten, amikor pár adat megadásával elém tárult, hogy mi történt. A cikkek szerint a 21 éves Kata és barátja, Roland gyalog mentek az út szélén Mezőkövesd és Szentistván között, amikor egy autós a lányt elütötte, aki a helyszínen életét vesztette. Kata a Semmelweis Egyetem másodéves szülésznő hallgatója volt. A fiú (fizikailag) nem sérült meg. Mindez 2024. január 12-én történt.

Megnéztem még az út város felé vezető oldalán, innen pár 10 méterre lévő Szűz Mária szobrot is. Igazán egyedi.

A Google térkép útvonaltervezőjének segítségével felkerestem a tűzoltóságot. Vicces volt, hogy a terület hátsó részéhez vezetett... Legalábbis én ott nem láttam bejáratot. Körbetekertem, készítettem egy fotót, majd irány a vasútállomás. Még egy jó órám volt a vonatig, így a váróban ültem le. Természetesen Merit, a bringámat is betoltam ide, amit sokan megnéztek, de senki nem szólt egy rossz szót sem. Talán inkább a csomagok mennyiségén akadt meg a szemük. A vonat érkezésekor volt némi kavarodás, hogy hol van az én kocsim, de végül csak meglett, és két férfi utastársam segítségével a csomagok és a bringa is felkerült a vonatra. Az első 5-10 percben nem volt világítás a kocsiban, de amint ezt a kalauzok észrevették, intézkedtek.

A Keleti pályaudvaron egy srác ajánlkozott a csomagok leadására, és bár megoldottam volna egyedül is, jól esett az ajánlat, így elfogadtam. Felrögzítettem a cuccokat... majd visszaadhattam a segítséget, amit korábban én kaptam. Egy fiatal pár nehéz csomagot cipelt, én pedig felvetettem, hogy amíg a peronon sétálunk, vigyük a bringán. Nagyon örültek neki. A peron végén a csomag visszakerült a párhoz, Merivel pedig hazafelé indultunk. Az út eseménytelen volt, szerencsére, és nagyon örültem, hogy hazaértem.

Tartalmas hétvége volt minden szempontból. A tókör vége kimerített, de büszke vagyok rá, hogy megcsináltam, a hétvége többi része pedig igazán nagyszerűen alakult.

Az Ökocentrumban magamhoz vettem az I love Tisza-tó magazin nyári példányát, amit átlapozva újabb úticélok, újabb tervek születtek bennem, de azokat már nyárra időzítem...

Táv összesen: 58,35 km

ebből

- a napfelkeltés tekerés: 7,99 km

- a Poroszló és Mezőkövesd vasútállomás közötti táv: 31,06 km