Szombaton egy kedves ismerősömmel, Judittal bringáztam volna kicsit Dél-Pesten és az agglomerációban. Sajnos Judit megbetegedett, így kénytelen volt lemondani a közös programot. Abszolút megértettem. Tegnap elég hideg volt, és úgy bringázni, hogy légúti tünetei vannak az embernek, nos, nem a legjobb. Inkább én is pihentem egyet és úgy döntöttem, hogy vasárnap kelek útra.

Nem indultam túl korán, mert a napot tornával kezdtem, majd jött a reggeli és a készülődés. Az idő hűvös volt, kissé szeles, a felhők pedig hol gúzsba kötötték a napot, hol szabadjára engedték, hogy fénnyel borítsa be a földet. Csodálatos volt, amikor a szürke világba sárgás, csillogó fény áradt, amitől minden vidám és meleg lett.

A túrám első állomása a pestszentlőrinci (18. kerület) Martinovics tér*, ahol kicsi és nagy egyaránt jól érezheti magát. Néhány száz méterre, a Tünde utca és a Frangepán utca sarkán található egy Határkő park*, melynek végén egy aszfaltozott út kezdődik. Ezt időnként (pl. este, hétvégén) leeresztett sorompó zárja le, de csak az autók elől. A sorompót megkerülve gyalogosan vagy kerékpárral ilyenkor is be lehet hajtani. A szilárd burkolat nagyjából a honvédségi terület bejáratánál végződik, azután igazi erdei földútban folytatódik és átvezet a Keresztúri erdőn*.

Az erdőből kiérve az utat egyenesen folytattam, át a vasúti kereszteződésen, majd az Akadémiatelep végén, a Pesti úttal párhuzamosan futó kerékpárútra fordultam és azon tekertem egészen a Cinkotai útig. Ott a zebrán áttoltam a bringám, és irány a Szilas-patak Rákos-patak partján futó gyalogos- és kerékpárút. Ma, valószínűleg a borongósabb, hűvös idő miatt kevesen voltak errefelé (futók, társsal/ gyermekkel/ kutyával sétálók, görkorisok, bringások). Bevallom, én ezt élveztem, mert kevésbé kellett másokat kerülgetni, azonban a nyílt terepen erősebb szembeszél fogadott, ami már kevésbé tetszett. Az út végén balra fordulva található Rákoscsaba vasútállomás. A vasúti átkelőn keresztülhaladva máris elénk tárul a Naplás úti emelkedő. Annyira hálás vagyok az elmúlt 3 hétért, amikor Csepivel (városi, egysebességes, kontrás kerékpár) kellett hazafelé megmászni azt a 340 méternyi emelkedőt. Most simán feltekertem 2:4-ben, sőt, a lankásabb részen 2:5-re váltottam. 

A kerékpárút egyenesen a Naplás-tóhoz visz, eltéveszteni sem lehet. A mai tömeg összehasonlíthatatlan egy nyári nap emberáradatával, de azért elmondható, hogy sokan gondolták úgy, hogy érdemes ide látogatniuk horgászni, sétálni, bringázni, gyerkőcöt lefárasztani. Szerencsére itt általában nyitva a vécé (hétvégén mindenképp), ráadásul ingyenesen használható. A kilátót most (is) kihagytam.

Innen a gyalogos- és kerékpárúton tekertem tovább, míg elértem a Rákos-patak Szilas-patak menti részt (ezt is nehéz eltéveszteni). A patak mentén több gyalogos híd és két aluljáró is van. Az egyik aluljárónál megálltam, hogy pár képet készítsek. Itt beszédbe elegyedett velem egy kerékpáros úriember. Vicces volt, amikor avval indított, hogy megkérdezte, mi volt a leghosszabb táv, amit egy nap alatt tekertem. Amikor mondtam, hogy 125km, akkor azt mondta, neki 90. Sokat mesélt önmagáról, sportos, főleg fiatalkori életéről, de érdeklődött velem kapcsolatos dolgokról is. Kedves, illedelmesen volt, nem tolakodó. Kicsit furcsa volt a magázódás, mert ahhoz szoktam, hogy a bringások tegeződnek, de én szívesen magázódom, nem volt gond. Végül elbúcsúztam és folytattam az utam. A Hermina Bringa Parknál balra fordultam, majd a Hanga utcára és kereszteztem a Rákosi utat, aztán az erdőn keresztül futó bringaúton tekertem tovább. Itt kisebb eltévedés után eljutottam az előre kinézett Székelykapuhoz és a Hét vezér szobrához* (Szénás utca - Szent Imre utca sarok), ahol még egy játszóteret is építettek.

A következő célpont a Szent Korona utcán található Hősök tere volt, majd a közeli Templom tér, ahol korábban még sohasem jártam. Most megcsodálhattam a Budapesti Szent Mihály templomot, és mivel az ajtaja nyitva volt, bementem az előtérbe és belestem. (A bringát nem lakatoltam le, mindenemet rajta hagytam, ezért sem szántam több időt az alapos körbenézésre.) A téren áll Mindszenty József áldást osztó szobra.

Ismét felkerestem a Reformátorok terét, de most nem mentem fel a kilátóba, viszont készítettem jó pár képet. Egy ismerősöm tegnap járt itt. Ők kipróbálták a csúszdaparkot, de az lett belőle, hogy az ismerősöm és egy másik felnőtt is megütötte magát, amikor a gyermekeikkel lecsúsztak. Mindenesetre a játszótéren van ingyenes vécé. Én a kávézóban jártam, ahol nagyon kedvesen fogadtak, és itt is van mosdó, amit a vendégek ingyen használhatnak.

Pár száz méterre van egy másik park (Budapesti út - Havashalom utca sarok), ahol felkerestem a Kertvárosi Olimpikonok parkját. A rugalmas burkolatú futópálya keresztül halad az olimpikonok neveit és a legfőbb adatokat tartalmazó táblák között, illetve mindkét oldalon áll pár fiatal fa.

A Budapesti út túloldalán található a Rákosszentmihály-Sashalmi Református gyülekezet temploma, mely belesimul a kertesházas övezetbe. Itt egy információs tábla mutatja be Sashalom születését és a református templom történtét.

Túrámat a Budapesti úton lefelé suhanva folytattam, ám egy behajtani tilos tábla az utamat állta, és mivel nem volt alatta kiegészítő tábla, mely alapján kerékpárral behajthattam volna, szabályosan mentem tovább. Így megláttam a csúszdapark és játszótér alsó részét, és ahogy írtam, itt van ingyenes mosdó és vízvételi lehetőség. 

Az első utca balra a Szent István utca, aminek burkolata nagyon jó. Össze sem hasonlítható a Budapesti útéval, így hálát adok azért a behajtani tilos tábláért. Az utcán végig jól lehetett haladni (bár az egyenrangú útkereszteződések miatt mindig le kellett lassítani), a végén a feszületnél visszatértem a Budapesti útra, aztán a Nádor utcára, majd a Rákosi útra, aminek folytatásán (Füredi út) eltekertem az Örs vezér terére. A kerékpárúton tovább haladtam Kőbánya felé. Megmásztam a Harmat utcát és az Óhegy parkban, ami szintén egy fantasztikusan jó hely, készítettem pár képet. Hazafelé, a 18. kerület felé vettem az irányt. Több útvonalam is van, most a Kozma utcai börtön mellett tekertem, majd végig a Keresztúri erdő mellett futó Álmos utcán. Ismét köszöntöttem a Határkő parkot és úgy döntöttem, hogy kipróbálom a Cargo dombhoz vezető utat, ami a Frangepán utca folytatása. Ez egy erdei földút, és eddig még csak kacérkodtam a kipróbálás gondolatával. Megfordult a fejemben, hogy most esetleg túl saras lesz, de úgy voltam vele, hogy akkor legfeljebb visszatérek a Csévéző utcára és hazatekerek. De nem kellett. Már az Álmos utcán és a Frangepán utcán haladva is több repülőgép leszállását figyelhettem meg, de itt, az erdőben ez még klasszabb. A földút teljesen rendben volt, csak az utolsó kb. 100-150 méter volt meglehetősen homokos, süppedős. A Cargo dombhoz érve persze egy gép sem jött. Ismerősbe botlottam, aki két gyermekével volt itt. Váltottunk pár szót, aztán már jött is egy magángép, majd miután hazafelé indultam, érkezett egy Ryanair is. Utóbbi az általam megszokottól kicsit kisebbnek tűnt. Készítettem ezekről is fotót, majd hazatekertem.

Bár javarészt felhős és kissé szeles volt az idő, a végére szépen kisütött a nap. Sok klassz helyen jártam, új és korábban már érintett helyszíneket egyaránt felkerestem. Találkoztam ismerős és ismeretlen emberekkel, kicsit beszéltünk is, és azt kell mondjam, hogy bár ez egy rövid túra volt, aminek időtartamát csak a fotók készítése hosszabbította meg, nagyon jól éreztem magam, ismét feltöltődtem.

*

Martinovics tér (18. kerület):

Akár helybeli a látogató, akár máshonnan érkezett, a játszótér kerítésén elhelyezett helytörténeti tablók alapján sokat megtudhat a környék múltjáról (köszönet ezért a Tomory Lajos Múzeum munkatársainak). A kisebbeknek van tehát játszótér, de a nagyobbaknak és a felnőtteknek is akad sportolási és pihenési lehetőség. Van egy kisebb, zárt focipálya, mellette egy utcai fitness park és a játszótér mellett egy ping-ping asztal is. Aki inkább csak beszélgetne, üldögélne, nézelődne, annak is tökéletes ez a helyszín, mivel rengeteg ülőalkalmatosság van és a téren helyet kapott egy rovar hotel is. Ha pedig a városi kerékpáros szomjasan érkezik, akkor a kulacsát nagy eséllyel újra tudja tölteni a téren található kutak vizével (legalábbis tavasztól őszig biztosan).

Határkő park (Tünde utca - Frangepán utca sarok, 18. kerület):

Régebben a települések, így például Pest, Keresztúr és Szentlőrinc határát nagy, henger alakú kövek jelölték, némelyiken még a hely hivatalos magasságát (szintjét) is jelölték. A határköveket különböző helyszínekről hozták ide, de jelenleg is látni párat, amiket a mai napig nem mozdítottak el (pl. a 19. kerületi Vak Bottyán utca 26. szám előtt, a 18. kerületi Hangár utca 61. szám előtt, a Keresztúri erdőben, valamint a 17. kerületi Régivám utca végén, még a Helikopter út előtt). Tájékozódhatunk arról, hogy mit érdemes tudni ezekről a kövekről, valamint a terület növény- és állatvilágáról.

Keresztúri erdő (17-18. kerület határán):

Érdemes egyszer gyalogosan is eljönni ide, mert egy tanösvény vezet végig ezen az izgalmas helyszínen. A második világháború során komoly harcok voltak itt, és egyes állomásokon még lövészárkot is kialakítottak, ahova le lehet menni és megtapasztalni, hogy most, békeidőben is milyen rémisztő tud lenni.