Helytörténeti kerékpáros teljesítménytúra - Pestszentimre
Az esemény gyalogos (8 km) és kerékpáros (16 km) verzióban került megrendezésre a Budapesti Honismereti Társaság és a Wadi Turista Egyesület szervezésében. Bár már reggel 7 órától lehetett nevezni (és rajtolni), én csak 9 óra után érkeztem, ám így is csupán a 2. voltam a listán. Úgy tapasztaltam, hogy a sétára indulók többen képviselték magukat.
Befizettem az 1000.- forintos nevezési díjat, átvettem az egyes pontokhoz tartozó kérdéseket, az útvonal leírást és a térképet tartalmazó lapot, valamint az úti csomagomat (müzli szelet, mandarin, vitaminos ital, fényvisszaverő pánt). Beszélgettem kicsit az adminisztrációt végző hölggyel, majd Barnabással útnak indultunk.
A mai napra Csepi nevű bringámat választottam (egysebességes, városi), mivel a táv elég rövid és nem volt várható különösebb szintemelkedés sem. Hétköznap is ezt használom, így a csomagtartó táskákat rajta hagytam... amik azonban jól felfújták magukat levegővel, aztán úgy néztek ki, mintha tele lennének pakolva...
Az első 3 állomás egymáshoz igen közel volt (pestszentimrei szakrendelő, Hősök tere és Pestszentimre vasútállomás), majd irány a Péterimajor nevű településrész. A víztoronyra vonatkozó kérdésre nem igazán találtam a választ, mivel a helyszínen nem volt tábla (pl. emlék- vagy tájékoztató tábla), és még az interneten sem leltem információra. Tippelnem kellett hát.
Folytattam utamat tovább Soroksár felé. Kicsit furcsa volt, hogy ott ér véget az állomások sora, majd vissza kell tekerni a kiindulási pontra, de tudom, hogy Pestszentimre egy időben Soroksárhoz tartozott, és számomra úgyis a játék, a mozgás, az engem érő ingerek voltak a fontosak, így ezen könnyen felülemelkedtem.
Ha már útba esett, megálltam a Kertészeti Egyetem (ma Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi kar) és a Botanikus Kert bejáratánál. Érdemes ide eljönni, mert nagyon kellemes sétát lehet tenni a kertben, ráadásul hétköznapokon és sok szombaton vásárolni is lehet a tangazdaságban (helyben) termett zöldségekből, gyümölcsökből, illetve van palánta és gyümölcsfa is. (Bővebb információ a bejegyzés végén.)
A nincs közvilágítás, és emlékszem, milyen meglepő, egyben kicsit rémisztő is volt, amikor először utaztam itt sötétben. Bár buszon ültem, az ablakon kitekintve csak a fekete sötétséget lehetett látni. Mintha a föld alatt lett volna az ember, a metrón, csak épp a jármű belseje teljesen más volt. Persze, mindössze pár percig tartott, míg keresztülvágtunk ezek a területen, de mindig előjött ez a "földalatti érzés".
A Vecsési úton, egy telep előtt kő feszületre lettem figyelmes. Nyilván ezt is láttam a buszról már vagy ezerszer. De azért jó, ha az ember kicsit lassít a tempón, ha helyi sétákon, túrákon, játékokon vesz részt vagy csak saját maga tekereg egyet ismerős környezetben, mert feltűnnek azok a helyek, feliratok, szobrok, épületek, részletek, amik mellett a hétköznapokban elrohan. A feszület mellett simán eltekertem, majd eszembe jutott, hogy miért ne állhatnék meg, hisz nem időre teljesítem a távot. Úgyhogy az ipari telep bejáratánál lehúzódtam az útról, a bringát ott hagytam és visszagyalogoltam a pár méterre lévő szoborhoz. A felirat szerint 1909-ben Napholcz Józsefné állíttatta, 1949-ig a Vecsési út - Grassalkovich út sarkán lévő telken állt, majd áthelyezték jelenlegi helyére. A talapzaton elhelyezett két másik tábla alapján tudtam meg, hogy először 1917-ben újították fel, legutóbb(?) pedig 2017-ben a Soroksári Német Nemzetiségi Önkormányzat.
Egy pillanatra felmerült bennem, hogy a buszmegállóban álldogálók - külső szemlélőként - vajon mit gondolhattak rólam, de mivel nem is igazán érdekelt a kérdésre adható válasz, már az járt a fejemben, hogy percek alatt ott vagyok a Hősök terén. Áttekertem a vasúti átjárón, tudomásul vettem, hogy zajlik a sínek és talán a vasútállomás felújítása is, majd a szimpátia jegyében a Szitás utcára kanyarodtam, ahonnan balra fordulva terveztem elérni az utolsó felkeresendő pontot. És milyen jó, hogy az Égiek erre vezéreltek! A következő sarkon, nekem a jobb oldalon megpillantottam Az elhurcolt soroksári németek emlékművét*. Maga a mű egy jelenet, csupa hétköznapi dolog jelenik meg benne, és talán pont ezért annyira élő, annyira megrázó és elgondolkodtató. Az alkotás 2016-ban került ide, akkor a területet is kicsit átalakították, és a jelentéktelen utcasarokból egy kifejezetten szép terület vált.
A Hősök tere egy meglehetősen kellemes, rendezett hely, és hihetetlenül érdekes dolgok vannak itt. Talán a legmeghatározóbb része a Budapest-Soroksári Nagyboldogasszony-templom. Még sosem voltam bent, de rémlik, hogy egyszer bizony bekukkantottam az előtérből. A játékhoz kapcsolódóan meg kellett válaszolni, hogy melyik szent szobra áll a templom mellett. Eddig ezt sem figyeltem meg vagy ha mégis, hát már rég elfelejtettem: Szent Flórián. Van szerencsém több tűzoltót is ismerni. Egyiküket azonban folyton azzal szórakoztatom, hogy elküldöm neki az utamba eső, tűzoltó témájú dolgokról, elsősorban Szent Flóriánt ábrázoló alkotásokról készült fotókat. Szerencsére eddig mindig higgadtan fogadta őket. Bízom benne, hogy ez a nyugalom még hosszú ideig kitart nála.
A tér üde foltja a közterületi kiállítás, ami csak pár éve létezik. Évekig kellett 20-30 percet itt töltenem, míg a HÉV-re vártam. Hónapok után vettem csak észre, hogy itt bizony van egy református templom, eldugva a többi ház között. A parkból persze jobban látszik, de az épületek tövében húzódó jardáról már kevésbé.
Kedves rész a bolgár ivókút is, melyet a kihelyezett tábla szerint Soroksár és Tvarditsa 10 éves testvérvárosi kapcsolatának tiszteletére állítottak 2017-ben.
Visszamentem a Nagyboldogasszony-templomhoz, hogy készítsek pár fotót, amikor észrevettem a falon egy táblát, mely szívbe markoló, megindító, akárcsak az elhurcoltak szobra egy utcányira. A felirat ez: Minden hazájából, otthonából elhurcolt, elüldözött és idegen földben nyugvó soroksári embertársunk emlékére - 2015 - Emlékezzünk és imádkozzunk! - Erinnern und beten!"
A következő meglepetés akkor ért, amikor - még mindig a templom mellett állva - felfigyeltem az urnatemetőhöz vezető lejáratra. Furcsa volt, hogy a lejtő alján egy feliratos kőtábla van. Elindultam lefelé, és kiderült, hogy nem egy, hanem 3 tábla is van, melyek sorban megemlékeznek halottakról, áldozatokról. Egy fém asztal is elhelyezésre került, melyen gyertyát lehet gyújtani a lelkükért. Milyen szép!
És amikor azt hittem, hogy már mindent felfedeztem, amit csak lehetett, akkor a tér még mindig tartogatott nekem egy különlegességet: egy nyomásszabályozó állomást, melynek hétköznapi, sötétzöld színű borítását SZS természeti mintákkal átfestette. Igazán klassz lett! Persze nem tudom, hogy gerilla módon vagy megrendelésre dolgozott, de nem is igazán érdekel. Egyszerűen jó ránézni a "bádogdobozra" fújt graffitire, és szerintem ez a lényeg.
Nos, most már tényleg eljött az ideje, hogy visszainduljak. Kissé felélénkült a szél, helyenként pont szembe fújt, de azért leküzdhető volt. Útközben találkoztam egy bringással, aki a Hősök tere felé tartott. Köszöntem, erre ő visszaköszönt. Ritka ez, úgyhogy nagyon örültem. Aztán egyszer csak sorra jött még 3 páros, így biztosra vettem, hogy ők is a teljesítménytúra résztvevői. Alapvetően harmincasok, negyvenesek lehettek, de volt köztük két srác is, akik valószínűleg még csak felsősök. Köszöntem, és mindenki visszaköszönt. Ez nagy örömmel töltött el. A hétköznapokon ilyet a legritkább esetben tapasztalok (sajnos!), pedig minden reggel, amikor munkába tekerek, megpróbálkozom vele.
Mire visszatértem a Kastélydombi uszodához (rajt/cél), már 15 név sorakozott a kerékpárosok listáján. A túra teljesítéséért átvehettem az oklevelet és a kitűzőt. Utóbbi nagyon-nagyon tetszik, imádom! El is helyezem holnap a trekkingem kormánytáskáján, ahol a többi bringás kitűzőm van.
Úgy érzem, ismét egy tartalmas napot tudhatok magam mögött. Érdekes, hogy a legkiemelkedőbb, legérdekesebb dolgok nem is Pestszentimréhez, hanem inkább Soroksárhoz kapcsolódtak, de ez engem nem zavar. Az idő hűvösnek, borultnak indult, de végül kissé szelesre, mégis kellemes, napsütésesre változott. Szép volt, jó volt, élveztem. Kell ennél több?
Táv (összesen): 24,25 km
Soroksári Botanikus Kert:
Kísérleti Üzem és Tangazdaság - Soroksár:
* Az elhurcolt soroksári németek emlékműve
