Hetekkel ezelőtt dobta fel a Facebook a XVIII. kerületi Oktatásért Egyesület és partnerei által szervezett "Kölcsönkapott világ" c. programsorozatot, melynek keretében Közlekedésbiztonsági napot is tartottak. Ennek hangsúlyos része a kerékpározás. Természetesen nem hagyhattam ki, főleg, mivel ingyenes, és mivel megláttam, hogy a Velo Budapest is részt vesz benne. Már több olyan - különböző szervezésű - programon voltam, amelyet a Velo Budapest munkatársai tartottak a biztonságos bringás közlekedés érdekében, Árva János vezetésével. Mindig előfordult, hogy hallottam valami újat, megerősítést kaptam vagy épp kiderült, hogy valamit rosszul tudok vagy csinálok. Szóval ez most sem maradhatott ki.

Budapest 18. kerülete alapvetően két részből áll. Az egyik terület neve Pestszentlőrinc (röviden: Lőrinc), míg a másik Pestszentimre (röviden: Imre). A Közlekedésbiztonsági nap főbb programja vasárnap Imrén került megrendezésre, az oktatással egybekötött kerékpáros túra viszont szombaton volt Lőrincen. Előre kellett regisztrálni, és később e-mailben érkezett meg, hogy pontosan hova és mikorra kell menni.

A találkozó a Kondor Béla Közösségi Ház előtt volt (Havanna lakótelep), délelőtt 9 órakor. Az épület előtt épp vásárt tartottak, mégsem volt nehéz kiszúrni a kerékpárosokat. Sokak fején sisak volt, illetve a Velo Budapesteseken neonsárga mellény. Nem nagyon kellett már várni senkire. A csapat összetétele sok szempontból is igen heterogén volt. Az életkor a majdnem 2 év és a 72 év között mozgott, nemek szerint pedig voltak férfiak és nők is, utóbbiak többen. A kerékpáros háttér alapján - a teljesség igénye nélkül: volt, aki a szobakerékpározás után már kipróbálná magát a lakáson kívüli térben is, volt, aki szinte mindenhová bringával jár és önmagának próbál rövidebb túrákat szervezni, akadt, aki főleg hétvégén teker a gyermekével vagy aki egy ideje már Budapesten él, de a debreceni viszonyokhoz van szokva, ahol könnyen el lehet jutni bárhova kerékpárral, az új környezetben viszont bajban van, főleg mivel időnként gyerekekkel is menne (kisebbik lánya mindjárt 2, a nagyobbik már 5 éves).

A résztvevők közül mindenki hozott sisakot és szinte mindenki viselte is. Már az elején szó esett a bukósisakokról. Olyan témák jöttek fel, mint például hogy milyen esetben kötelező a KRESZ szerint és egyébként miért javasolt, aztán hogy sisak vásárlásakor legyen CE és EN:1078-as szabvány jelölés (az ár pedig csak azért eltérő, mert mondjuk kényelmesebb a viselése, könnyebb, rovarhálós, stb.), illetve a sisak felvételénél mire kell figyelni. Utóbbi számomra az egyik újdonság volt, legalábbis a 2-2-2-3 ujjak módszere, úgyhogy most le is írom:

• a sisak eleje (vízszintesen) 2 ujjnyi magasságban legyen a szemöldöktől,
• az oldalsó pántok "V" alakban a fül 2 oldalán helyezkedjenek el, a "V" alsó csücske épphogy a fül alatt legyen (így ütődéskor korlátozottabban tud elmozdulni a sisak és az áll alatti pánt sem fojtogat) - a "V" alak pedig könnyen megformázható az ujjakkal, 
• a becsatolást követően az áll és a sisak csatja között 2 ujjunk (vízszintesen!, szemből benyúlva) beférjen - ha ennél szorosabb, az kényelmetlen, fojtogató, ha lazább, akkor könnyebben elmozdult a sisak, 
• végül 3 ujjal tekerjük a sisak hátsó részén található rögzítő csavart szorosabbra - de nem kell erősen rászorítani a fejünkre, mert a lényeg, hogy tartson, de ne fájjon. 

Ezeket könnyű úgy megjegyezni, hogy az ujjainkat használjuk mindegyikhez, így jön ki a 2-2-2-3. Ennyire egyszerű.

Az út során sokféle téma szóba került. Ismét a teljesség igénye nélkül például a különböző elsőbbségi szabályok (egyik oldalon parkoló autók esetén kinek kit kell elengednie, jobbkéz szabály, elsőbbségadás kötelező tábla, Stop tábla), melyik esetben mit kell tenni, meddig menjünk/mehetünk előre egy kereszteződésben, hogy praktikus és szabályos legyen, az elsőbbségről való lemondás lehetősége a különböző közlekedő felek tekintetében, milyen távolságot tartsunk a parkoló autóktól, miben segítenek minket a sávokat jelző táblák, mi a különbség a kerékpárút és kerékpársáv között, milyen esetben szabályos a gyalogos jelenléte a kerékpárúton, kerékpáros átvezetés esetén kinek van elsőbbsége, szabályos-e a kerékpárt hajtva közlekedni a zebrán (ha ülve maradsz a bringán, akkor mit kockáztatsz és mire kell figyelned), praktikus elindulás és megállás, helyes sebességváltás, egyes forgalmi szituációk és helyszínek átbeszélése (akár az út során előfordult esetek tekintetében), mi az a sávfoglalás... és még rengeteg más, tervezett és ad hoc módon felmerült kérdés, téma jött elő. 

A sok szabály és praktikus módszer megbeszélése mellett a Velo Budapest szakembereinek célja volt az is, hogy olyan útvonalakat mutassanak, amik a hétköznapokban jól jönnek, ha alacsony forgalmú, nyugis utcán szeretne valaki tekerni. Nekem ilyen felfedezés volt eleve a Kondor Béla Közösségi Háztól a Margó Tivadar utcára vezető út, aztán hogy a Kemény Zsigmond utcán a Piros Iskolához lyukadunk ki. Ezt az utcát munkába vagy a belvárosba menet 1 saroknyi hosszan érinteni szoktam, de valahogy eddig nem néztem meg, hogy hova is fut ki. Aztán ismertem a Mikszáth Kálmán utcát is, de leginkább csak úgy, hogy van egy ilyen buszmegálló és tudom, hogy melyik utca tartozik a névhez. Most viszont azon tekertünk és valóban nyugis, jól használható.

Némi kritika is megfogalmazásra került, ami bizonyos következetlen táblázás miatt merült fel, illetve az, hogy kerékpárral sajnos alig van lehetőség átkelni a kerület többi részéből Erzsébettelep és Bélatelep felé. Ami van, az többé-kevésbé mind macerás, nehézkes. Ráadásul a Sárkány Centernél a vasúti sínek feletti gyalogos hídra is fel kell tolni a bringát. Rámpa ugyan van a lépcső szélén, de ha valaki naponta arra járna munkába vagy bevásárolva szeretne átjutni egyik oldalról a másikra, akkor biztosan hamar megunja ezt a tortúrát. A lift pedig... "Évek óta nem működik" - hangzott el a lemondó megjegyzés az egyik résztvevő szájából. De nem is biztos, hogy a bringa oda befér, teszem hozzá én, a túrákon szerzett tapasztalataim alapján. 

A tervezett 12 óra helyett kicsit később értünk vissza a kiindulópontra, de szerintem ezt senki sem bánta, mert rengeteg infóval lettünk gazdagabbak. A csapat (az órám szerint) 10,18km-t teljesített. A szervezők, köztük a Civil Zöldítők Egyesülete sajtos pogácsával, üdítővel és szívből jövő kedvességgel fogadtak minket, "megfáradt vándorokat". Sajnos volt, aki arra kényszerült, hogy megszakítsa az utat. Ilyen volt Ági, akinek kislánya nagyon jól viselte a túrát, csak párszor lett picit nyűgös, de az is csupán azért történt, mert megálltunk. Amint elindultunk, mosolyra húzódott a szája, integetett és mondta, amit gondolt. Anyukája azonban már nyilván tudta, hogy kezdjük közelíteni lánya tűrőképességét, így inkább a Bókay-kertben lecsatlakoztak. Öröm azonban, hogy a budapesti városi bringázás felfedezéséhez lehet, hogy Vera kolléganőm személyében, illetve ők ketten egymásban társra tudnak lelni. Nagyon bízom benne, hogy így lesz, és ha tudok, szívesen segítek nekik pár útvonallal, és várom a visszajelzést vagy az új alternatívákat. 

Már közel voltunk a végcélhoz, amikor egy apuka és tízéves lánya is búcsút intettek nekünk, mert a kislánynak néptánc fellépése volt aznap. A túra során érintettük a Martinovics teret, ahol ugyanezen a napon délután tartották a Martinovics fesztivált. (Ottjártunkkor épp készült a színpad.) Itt volt a kislány fellépése. Biztos vagyok benne, hogy ők is sok hasznos információval és trükkel gazdagodtak. 

Engem délután még egy baráti bringázás várt a Kőbányai Bringás Egyesület tagjaival, úgyhogy egy kicsit még beszélgettem a résztvevőkkel, szervezőkkel, aztán hazamentem, hogy ebéd után ismét nekiinduljak a városnak... De ez már egy következő történet...

Táv: túra: 10,18 km; nekem összesen: 18,05 km