Az Európai Mobilitás Hét - Autómentes Hétvége keretében a Vámház körúton, a Fővám téren és a Szabadság-hídon az autós forgalom megszűnt, az úttestet programokat biztosító szervezetek és cégek sátrai, food truckok, buszok, trolik, villamosok, no meg gyalogosok és bringások lepték el.

Pár héttel ezelőtt láttam meg, hogy a Velo Budapest az esemény keretében ismét ingyenes kerékpáros képzést tart. Két nap közül lehetett választani, majd regisztrálni.

Egy ideje már az időjárás-előrejelzést bújtam. Hiába, erről nem tudok leszokni... Vasárnap Kicsi nevű bringámmal és persze Barnabással, a kordbársony mackóval indultam a Fővám térre. Ez a kerékpáros képzés nem egy ügyességi tréning volt, ami a bringával végrehajtható kunsztokról, trükkökről szólt, hanem a hatékony és biztonságos városi kerékpározásról. A programot Árva János (Jani) tartotta, a résztvevők pedig most csak csajok voltak. A véletlen hozta így.

Sokat beszéltünk a KRESZ-szabályokról, kielemeztünk egyes helyszíneket, forgalmi helyzeteket, szituációkat, de olyan alapvető dolgok is előtérbe kerültek, mint a fékkarok pozíciója a kormányon vagy a váltó és annak használata. Praktikus ötleteket is kaptunk például arról, hogy megállás esetén milyen szögbe és milyen módon érdemes beállítani a pedált. Sajnos nekem ez egyszerűen nem megy. Idén vagy talán inkább tavaly hallottam Janitól a trükköt, próbálgattam is később, de csak nem áll rá a lábam meg az agyam... Így ma inkább egy másik tanácsra koncentráltam: a jármű vezetőjével való szemkontaktus felvételére, illetve a tekintet visszapillantóban való keresésére. Hallottam már Janit erről több képzésen, szóval nem volt újdonság. A sima szemkontaktussal nincs is gondom (kivéve ha az autó üvege tükröződik... no meg sötétben), de a visszapillantó már egy nehezebb ügy. Most erre igyekeztem nagyobb hangsúlyt fektetni és begyakorolni. Az autók tükrében nem feltétlenül sikerült meglátnom, amit kellett, de a buszokéban igen. Fél siker!

A másik dolog, ami nekem egyszerűen nem megy, ami zavar, frusztrál, az az, ha úgy érzem, hogy feltartok egy autót. Nyilván nem olyan helyzetről beszélek, amikor passzióból tesz az ember ilyet, ez nem jellemző rám, hanem amikor szűk utcán beragadnak mögém, bármennyire is oldalra húzódok vagy amikor biztonsági szempontból, leginkább saját biztonsági szempontomból "sávot foglalok", azaz a sáv közepén haladok. (A KRESZ már 14 éve nem írja elő a kerékpárosok számára a szoros jobbra tartást.) Nem azt mondom, hogy sohasem alkalmazom, de messze nem annyiszor, ahányszor azt valójában indokoltnak gondolom. Érdekes volt ma a képzésen egy bringás társamtól, Ginától egy elképesztő példát hallani, amikor ő felvállalta a dolgot. Szűk, egyirányú utcán tekert, oldalt parkoló autók sorakoztak. Gina mögött egy "dobozos kisáruszállító" haladt. Társam úgy vélte, hogy amennyiben az autó vezetője meg kívánja őt előzni, neki túlzottan jobbra kellene húzódnia (nincs meg az ajtónyitás-távolság a parkoló járművektől), ráadásul az előzést végző autó és közte is túl kicsi lenne a hely, ami számára további veszélyt eredményezne. A sáv közepén haladt tehát, közben azt tervezte, hogy amint lehet (pl. a következő kereszteződésnél) elengedi a mögötte haladót. Itt véget is érhetett volna a történet, de az autós vélt sérelme miatt agresszívvé vált, sőt a kereszteződésben megállva, az autóból kiszállva még ő okozott forgalmi akadályt. (Ha jól értettem a sztorit, ekkor egyébként épp nem jött másik autó, de ettől még a KRESZ tiltja a kereszteződésben való megállást.) Itt a történetnek még mindig nem lett vége (a sofőr agressziója fokozódott), de a mondandóm szempontjából lényegtelen a folytatás. A lényeg, hogy felnéztem Ginára a határozottságáért.

A program egy másik megállójánál választ kaptam egy régóta bennem keringő kérdésre, hogy mi a helyzet a jobbkéz-szabállyal olyan kereszteződésekben, ahol az utca alapvetően egyirányú, de kerékpárral (kiegészítő tábla alapján) mindkét irányban használható. Megbeszéltük, hogy a KRESZ alapján mindegy, hogy melyik irányból jön a kerékpáros, akkor is érvényes a jobbkéz-szabály (mind rá, mind a másik jármű vezetőjére), de Jani felhívta a figyelmet az oly' sokszor emlegetett szemkontaktusra, mert lehetséges, hogy az autós nem számít a kerékpárosra, és ezért nekünk érdemes jobban figyelni.

Voltak további érdekes dolgok, de most inkább csak a fentieket szerettem volna kiemelni. Ha lehetőséged van, mindenképp vegyél részt egy hasonló képzésen, mert valóban sokat lehet tanulni. Kérdésekkel is készülhetsz, és biztos vagyok benne, hogy az oktató igyekszik majd választ adni.

Volt még valami, ami ugyan nem kerékpáros téma, számomra mégis a nap egyik felfedezése, fénypontja lett. A Kálvin tér felől érintettük a Bástya utcát, és így elhaladtunk a régi pesti városfal ma is látható, meglehetősen nagy darabja mellett, melynek lábánál egy szép, kellemesen modern park terül el, egyik felében egy játszótérrel. (Utánanéztem, és 2013-ban itt még egy kerítéssel körbevett parkoló állt...) Huszonévesen többek között idegenvezetést is tanultam, nagyon szerettem, de tisztán emlékszem, hogy erről a falrészről nem esett szó, így külön öröm volt, hogy evvel az infóval és látvánnyal gazdagodhattam. Hazafelé is erre indultam el... 

Táv (összesen): 34,39 km - ebből a kerékpáros képzés 6,12 km