Bár a december 30-i "szilveszteri edzések" sokat kivettek belőlem a kispesti edzőteremben, ahova járok, a Kőbányai Bringás Egyesület óév búcsúztató tekerésén idén is ott voltam. Időnként majd' megfagytam, de azért jó volt együtt tekerni az ismerős és ismeretlen bringás társakkal.

A kőbányai Újhegyi sétányról indultunk, majd a Szent László teret érintve eltekertünk a Városligethez, és kipróbáltuk a Stefánia út felől az új kerékpáros átkelőt. Kicsit megálltunk a Városligeti tónál, ahol megnéztük a korcsolyázókat és a Vajdahunyad várának lábához telepedett "vidámparkot". Itt készült egy csoportkép is.

A Dózsa György út és a Vágány utca mentén húzódó kerékpárúton haladtunk, de defekt és teleszkóp probléma miatt meg kellett állni. Az egyesület egyik tagja kerékpárszerelő, így azonnal segítséget nyújtott a bringás társaknak. A Róbert Károly körút mentén jutottunk el az Árpád-hídhoz, onnan pedig már könnyen elértük a Margitszigetet. Annak déli pontján, a Zenélő szökőkútnál koccintottunk alkoholmentes és gyerek pezsgővel, a Centenáriumi Emlékműnél pedig beálltunk csoportképre... és ekkor érkezett meg egy másik kerékpáros csoport, akik szintén évbúcsúztató programot tartottak. Közülük valaki elvállalta a fotós szerepét, de akadtak olyanok is, akik beálltak közénk. Mindenki mosolygott. Egyébként ebben a csoportban is akadtak ismerősök, akiket örömmel köszöntöttünk.

Ezután a csapat már nem egységesen ment tovább; ki itt, ki ott csatlakozott le. A társaság nagyjából 8-10 fős részével beültünk egy vendéglátó helyre melegedni (melegszendvicset enni, forró csokit inni), majd végleg elkezdett szétválni a csapat.

Én Katival és Bélával tekertem a legtovább, sőt olyan szerencsében volt részem, hogy Kati megkínált fantasztikus mézes süteményével. Fia, Roli hozta le nekünk. Alig bírtam abbahagyni. Így is pofátlanul 5 darabot megettem belőle. Fenséges volt. Kiderült, hogy hasonló a hatása másra is, például a családtagok egy ültő helyükben simán megesznek egy tállal. Így azért kevésbé éreztem kínosnak falánkságomat.

A hideg aztán végleg hazakergetett. Úgy éreztem, egész jól felöltöztem, ami igaz is volt, de bringán az a kis menetszél is rendesen hűtött. Ismét kimondottan örültem, mikor hazaértem a meleg lakásba és végre "kiolvadhattak" tagjaim.

A 2024-es évben jóval kevesebbet kerékpároztam, mint előtte, de azért így is tartalmas volt, és be tudtam iktatni két többnapos túrát is, aminek nagyon örülök. A Kőbányai Bringás Egyesület pedig lehetőséget adott, hogy megtarthassam első vezetett kerékpáros programomat. A 2025. évi tervek még csak körvonalazódnak, de egy kora nyári Tisza-tavi kalandozás már relatíve biztosnak mondható. Nem a tókör a cél, hanem a környék megismerése, felfedezése.

Mindenkinek sikerekben, bringázásban és egészségben gazdag, boldog új évet kívánok!

Táv (összesen): 45,67 km