Frissítés (2024.07.15.):

Örömmel adom hírül, hogy a Rákoscsabai Béthel Alapítvány számlaszámára a Virágoskert ÉNO részére érkezett adomány összege 495.230.- Ft. 

--------------------

7:40-kor indultam otthonról Kőbányára, az Újhegyi sétányra, ahova a közös betekerés kezdőpontját a Kőbányai Bringás Egyesület hirdette. Kicsit korai volt, de nem akartam sietni. Az utakon kevés autóval találkoztam, kicsit mozgott is a levegő, így jól esett a kellemesen hűs menetszél. Végül 8:30 helyett már 8:06-kor ott voltam a könyvtár előtt. 

Készítettem pár fotót, majd állítottam ezt-azt a bringán. Az első a nyereg volt. Sosem értettem, hogy miért jó, ha kicsit feljebb van az ülés eleje, de kipróbáltam, és számomra is kellemesebb. De picit túl sok lett, így pár milliméterrel vissza kellett állítani. Nem egy nagy kunszt. Télen láttam egy videót, amit aztán egy hozzáértő bringás társam is megosztott a helyes kéz- és csuklótartásról, valamint a fék- és váltókar kézhez viszonyított helyéről. Ebből kiindulva a csuklótámaszos markolatom szögét is módosítottam. Egy ideje azonban mindkét csuklóm külső csontja fájt, de nem tudtam hová tenni. Az utóbbi hetekben azonban ez már kifejezetten erős szintet ért el. Gondolkodtam, hogy mi lehet az oka, majd egyszercsak véletlenül beugrott, hogy akár a markolat szöge is lehet. Most jött el az ideje a változtatásnak. A mai nap tapasztalata, hogy így visszatért más kellemetlenség (oldalanként 1-2 ujj enyhe zsibbadása), de a kéztőcsonti fájdalomról 1 alkalom alapján nem lehet messzemenő következtetést levonni, tekintettel arra, hogy kialakulása is hosszabb idő után történt. A kísérlet folytatódik, mert lehetséges, hogy a 2 szög között lesz a tökéletes pozíció. Még a fékkel bíbelődtem (V-fék), de mivel nem sokat értek hozzá, ennek még utána kell olvasnom. Sem elöl, sem hátul nem szimmetrikus a fékbetétek állása, így az egyik oldal mindig jobban kopik. Ezen szeretnék javítani. Nem egy nagy dolog, ezért biztosan magam is meg tudom oldani, ha utánajárok.

No, de jócskán elkalandoztam, úgyhogy térjünk is vissza a mai jótékonysági programhoz! Pontban 8:30-kor érkezett az első kerékpáros, aki Újpalotáról nagyjából akkor indult (vagy korábban), mint én. Aztán fokozatosan érkeztek az egyesületi tagok, illetve olyan bringások, akik a szervezet több tekerésén részt vettek már. Ketten a hőségre való tekintettel ma kihagyták a túrát, de kerékpárral a sétányra jöttek és átadták adományukat. A különítmény 9 óra után indult el a mai pénzgyűjtés kedvezményezett intézménye, az ÉNO udvarára. Útközben emlékként egy csapatfotó is készült.

Szép komótosan haladva 10 óra előtt érkeztünk az ÉNO udvarára, ahol tapssal és szóban is üdvözöltek minket. A fák árnyékában elhelyeztük a bringákat, majd befizettük a regisztrációs díjat és megkaptuk a csodálatos érmet. Tényleg nagyon szép lett.

A helyszínen lehetőség nyílt az intézmény ellátottai és az egyik munkatárs által készített termékek megvásárlására. Voltak itt kisebb faliképek, különböző technikával készült karkötők, nyakláncok, krepp papírból készült különféle virágok, textil táska, párnahuzat, neszesszer, tolltartó. Engem valahogy az egyik papírvirág bűvölt el a legjobban, abból választottam kettőt, melyeket itthon olyan helyre tettem, ahol naponta jó párszor rájuk nézhetek. Szem előtt vannak, és így mindig emlékeztetnek a mai napra.

A helyszínen a hangulatról gitáros énekes gondoskodott, aki (ha jól hallottam) vidékről utazott a fővárosba ezért. Az épületben egy festő képeiből létrehozott kiállítást lehetett megtekinteni. Különböző technikákkal készült témák jelentek meg a festményeket, grafikákon. 

A hőség miatt a szervezők kifejezetten figyeltek arra, hogy senkinek se essen baja. Volt hűtött víz ballonból, valamint párakapu is elhelyezésre került. Lehetett fogyasztani gyümölcsöt, gyümölcslevet és müzli szeletet is, de később egy finom sütemény is előkerült.

Az intézmény munkatársai kiemelt figyelemmel fogadták az egyesület tagjait és a velünk érkezőket. A csapat gyorsan megtalált egy árnyékos leülő helyet és ott folyt a beszélgetés. Kaptunk szőlőt, narancsot, szendvicset, üdítőt. Igazi kánaán.

A 11 órai induláshoz közeledve aztán jött a bemelegítés, melyet egy fitness edző tartott. A melegben kevés volt a vállalkozó szellemű sporttárs. Az ÉNO pár fiatalja, pár dolgozó és szülő végezte a zenére diktált mozdulatokat. Erika és én büszkén képviseltük az egyesületet. Nem mondom, hogy mindig úgy sikerült kivitelezni a mozdulatokat, ahogy mutatták, de mindenki a lehető legtöbbet próbálta kihozni magából. Én is kalimpáltam össze-vissza, és reménykedtem benne, hogy legalább minimálisan hasonlít. Talán picit hosszúra is sikeredett ez a bemelegítés, legalábbis rólam patakokban folyt a verejték, de a jó cél és a jó hangulat érdekében miért ne. Erika avval biztatott, hogy a végére olyan klasszul fogunk kinézni, mint a fitness edző. A végén a többieket megkérdeztük, hogy sikerült-e elérni az áhított alakot és a válasz egyértelmű igen volt. 😉

A torna alatt is érkeztek még páran a túrára, majd elhangzott az intézményvezető beszéde, aki egy tandem kerékpárral szintén aktívan részt vett az eseményen.

Negyed 12-kor egy cargo (teherszállító) bringával és egyesületi zászlóval elindult a csapat. A menet elején, végén és a mezőnyben is egyesületi tagok biztosították, hogy mindenki rendben elérje a közel 9 km-re lévő Naplás-tavat. Rákoscsaba vasútállomástól a Naplás úton polgárőri felvezetést kaptunk, a keresztutcákról érkező autóforgalom megállításában a kihelyezett elsőbbségadás kötelező táblákon kívül két egyesületi tag is aktívan részt vett. Csak a Pesti úton volt egy ingerült bekiabálás, mindenhol máshol nyugodtan fogadtak minket a közlekedők (elsősorban az autósok), és elviselték a pár perces várakozást. A Naplás úton egy lakó még integetett is nekünk, majd miután ezt integetéssel és csengőszóval viszonoztuk, megkérdezte, hogy lehet-e csatlakozni. Bár nyilván nem volt nagy realitása, mégis jól esett ez a reakció.

A melegre való tekintettel, valamint az ebédidőben való tekerésnek köszönhetően olyan élményben volt részem, mint eddig szerintem soha: a Rákos-patak mentén húzódó kerékpárúton szinte senki sem volt. Talán 3 kerékpáros és 1-2 futó meg gyalogos jött szembe. Senki más, még a mi haladási irányunk szerint sem. Nem is tudom, hogy itt tapasztaltam-e valaha ilyesmit. Talán még télen sem. 

Minden bonyodalom nélkül, szép lassú tempóban, de már eléggé kitikkadva érkezett meg a csapat a célállomásra, ahol az érintett családok és az intézmény dolgozói ismét kedvesen, nagy tapssal és szóban is köszöntöttek minket, mintha valami heroikus hősök lennénk. Tény, hogy ekkor már hihetetlenül meleg volt, a nap pedig égetett, de a magam részéről kissé meg nem érdemeltnek éreztem ezt a szuper fogadtatást.

Mindenki az árnyékot kereste, amiből nem volt valami sok. Voltak székek, azokon is meg lehetett pihenni. A felhasznált energiát zsíros és tepertős kenyérrel lehetett pótolni, ami mellé zöldség (lilahagyma, uborka, paprika, paradicsom) is járt. Mivel én vegetáriánus vagyok, az uborkára ugrottam rá. Nagyon jól esett. Volt behűtött palackozott víz, hideg "ballonos" víz is, no meg szörp. Aki igényelte, szőlőcukrot is fogyaszthatott. Tényleg nem lehetett egy szavunk sem, a szervezők igyekeztek mindent megtenni.

Természetesen itt is lehetett adományozni (regisztrációs díj befizetésével, termékek vásárlásával). Emellett bohóc készített lufi figurákat és ingyenes hajfonás is volt. A beszédeket ugyan mindenki megvárta, de a nagy meleg miatt sajnos sokan hazaindultunk, így például az ide várt énekesnőt sem hallgattam meg. A napok óta tartó hőség és a kialvatlanság miatt érezni kezdtem magamon a fáradtság jeleit, így mindenképpen biztonságosabbnak éreztem, ha már ekkor hazafelé indulok. Kaptam tippeket a szokásos útvonalam alternatíváira, de azok számomra ismeretlen helyekre vittek volna. Ahogy ott is elmondtam, nem ma szerettem volna új utakat (egyedül) felfedezni. Egy kellemesebb (értsd: hűvösebb) időben valószínűleg kipróbáltam volna, de most (kis túlzással) a túlélés volt a cél.

Ki szeretném emelni, hogy két kerékpáros társamtól is kedves, pozitív visszajelzést kaptam a bloggal és a beszámolókkal kapcsolatban. Hálás vagyok nekik ezért, illetve azért, hogy egyáltalán olvassák a gondolataimat. Egyikük szintén 18. kerületi, mint én, így a Pesti útig együtt tekertünk, aztán szétváltunk.

Meglehetősen fáradtan értem haza, amit a megtett napi táv ugyan nem indokolt, de a hőség és annak minden eddigi hozománya igen. Ja, és ne felejtsük el a csodatestet adó bemelegítést se! Itthon szinte az első dolgom volt, hogy langyos, majd már szinte hideg vízzel lezuhanyozzak. Igazán üdítőleg hatott... Mégis, kora délután, a 30 fokos lakásban úgy döntöttem, hogy testem "újraélesztéséhez" szükség van némi alvásra is.

Zárásként azt mindenképpen el szeretném mondani, hogy nagyon sajnálom, hogy a hőség ennyire keresztülhúzta a mai rendezvényt, és kevesen jöttek el személyesen. Biztos vagyok benne, hogy ha kellemesebb az idő, sokkal többen érkeznek és maradnak a helyszínen. Bízom benne, hogy akik távol maradtak vagy egyébként sem jöttek volna, banki utalással adományozni tudtak/tudnak a jó célért. (A bankszámlaszámot és a tudnivalókat a bejegyzés aljára ismét elhelyezem.) Még inkább bízom abban, hogy a mai nap nem szegte kedvét a szervezőknek, és a következő Tour de ÉNO-n ismét találkozunk. Ők mindent megtettek a sikeres rendezvényért, hihetetlenül sok munkájuk volt ebben, ahogy azon fiataloknak is, akik alkotásukkal vettek részt a pénzgyűjtésben. Azt gondolom, hogy mindenki más, aki szerepet vállalt a mai napon (énekes, fotós, fitness edző, hajfonó, bohóc, Kőbányai Bringás) ugyanúgy beletette szívét-lelkét, mintha ezért fizetést vagy tiszteletdíjat kapott volna. Szóval, nézzünk előre és találkozunk a következő Tour de ÉNO-n, remélhetőleg akkor jóval kerékpárosbarátabb időjárási körülmények között.

Táv (összesen): 42,89 km - ebből az 1. Tour de ÉNO: 8,95 km

Rákoscsabai Béthel Alapítvány bankszámlaszáma
OTP 11717009-20062376
Közlemény: ÉNO támogatás / adományozó neve + kér-e érmet vagy nem
Abban az esetben, ha utalással adományoz és kéri az érmet, mindenképp vegye fel a kapcsolatot az  intézménnyel!