Néhány héttel ezelőtt még nem tudtam részt venni egy jótékonysági kerékpáros eseményen, pedig nagyon szerettem volna. Ahogy akkor beszámoltam róla, egy társam még azt is felajánlotta, hogy kölcsönadja a fekvő bringáját. Kipróbáltam, de sajnos akkor még nem volt elég erős a vállam, nem volt olyan jó a mozgástartomány, mint most, és néhány méter megtétele után már fájdalom jelentkezett. Sajnos akkor el kellett fogadnom, hogy ki kell hagynom a rendezvényt. Bár az adományozás így is lehetséges volt, a közösségi élményben sajnos nem volt részem.

Most egy újabb jótékonysági eseményre szeretném felhívni a figyelmet, ami nem más, mint az 1. Tour de ÉNO. A program közeledtével arra gondoltam, hogy megkérem Gombolai Grétát, a kedvezményezett intézmény egyik gyógypedagógusát, a rendezvény egyik főszervezőjét, egyben a Kőbányai Bringás Egyesület elnökét, hogy meséljen kicsit erről a kerékpáros rendezvényről. Szerettem volna kicsit közelebb hozni az eseményt a szívekhez, hogy ez ne csak egy legyen a sok rendezvény közül, hanem ismerjük meg, hogy kiknek és milyen eszközre gyűjtenek, kik azok a szakemberek, akik a hétköznapokban foglalkoznak sérült társainkkal és családjaikkal, hogy kik segítik az esemény létrejöttét, és hogy kicsit részletesebb információt kapjunk arról, hogy mi lesz a program, milyen módokon lehet adományozni... akár akkor is, ha valaki bármilyen okból nem tud személyesen részt venni az eseményen.

Intézményünk hivatalos neve Rákoscsabai Baptista Gyülekezet Virágoskert Gyógypedagógiai Intézmény Fejlesztő Nevelés-oktatást Végző Iskola, Értelmi Sérültek Napközi és Átmeneti Otthona. Több intézmény összefonódása a Virágoskert ÉNO. Iskola, napközi és átmeneti otthon. Iskolába 7 éves koruktól 23 korukig járhatnak hozzánk a tanulók. Ha a szakértői bizottság megadja az engedélyt arra, hogy a 16. életévét betöltött gyermek még tanrendben maradhasson, akkor 23 éves koráig iskolakötelezett lehet nálunk. Ha tetszik neki a hely, jól érzi magát, akkor automatikusan 23 éves kora után nálunk maradhat az ún. napköziben. Az átmeneti otthon egy átmeneti bentlakó intézményt jelent, kevés férőhellyel. Olyan fiatalok vannak itt elhelyezve, akiknek vannak hozzátartozóik, családtagjaik, gyámjaik, viszont a mindennapokban nem tudják őket hazavinni, ezért hétfőtől péntekig bent lehetnek, hétvégére hazamennek. Akár 2 hetente, akár havonta egyszer, de az ünnepeket biztos, hogy otthon töltik. A hozzátartozók bejárnak hozzájuk, meglátogatják őket.

Túlnyomórészt súlyos, halmozottan sérült gyerekek vannak. Nagyon fontos a mozgásfejlesztés. Mi egy fejlesztő-nevelő oktatást végző intézmény vagyunk, röviden FNO, ami azt jelenti, hogy nincsen kerettanterv meghatározva a gyerekek és a tanulók tudásköréhez, állapotukhoz mérten próbáljuk őket fejleszteni. Ez azt jeleni, hogy mindenkinek egyénre szabott fejlesztést kell nyújtani a képességeihez mérten.

Én ezt az intézményt 2020 augusztusában találtam egy hirdetésben a Profession oldalon. A COVID második hullámát éltük. Az első hulláma alatt elveszítettem a munkámat, mivel egy magán fejlesztőközpontban dolgoztam, ahol nevelő-oktatást végző munka folyt. Hosszú évek óta vágyódtam rá, hogy kikerüljek az állami szférából és a magánszférában dolgozhassak, viszont sajnos ezt a COVID első hulláma tönkretette, munkanélküli lettem. A második hullámnál nem mertem megkockáztatni, hogy mikor fog újranyitni a magán fejlesztőközpont, ezért úgy döntöttem, hogy kicsit visszamegyek az állami szférába. Abban az időben a 17. kerületben laktam, és az intézmény mindössze pár perc sétára volt tőlem. Elmentem az állásinterjúra és felvételt nyertem. Ez négy évvel ezelőtt volt. Idén szeptember 1-jén az ötödik tanévemet fogom megkezdeni az intézményben. Itt ragadtam, a szó legjobb és számomra legkedvezőbb értelmében. Jól érzem magam, így nem bántam meg, hogy beadtam a jelentkezésemet, és azt sem bántam meg, hogy itt maradtam.

Kik járnak ebbe az intézménybe? Milyen nehézségekkel küzdenek? Mesélnél kicsit róluk, hogy jobban megismerjük őket?

Ahogy már említettem, főleg súlyos, halmozottan sérült ellátottaink vannak. Az iskolában van az ún. kis- és nagycsoport. Az elmúlt 4 év alatt az intézmény mindkét csoportjában dolgoztam gyógypedagógusként. A nagycsoportos tanulók kevesebben vannak. Iskolarendszerben jelenleg hozzám nyolcan tartoznak. Vannak napközis tanulók is, akiknek a napközi ellátása szintén gondozást és fejlesztést ír elő. Ők is az én foglalkozásomon vesznek részt, így közösen tartok foglalkozást a napköziseknek, illetve az iskolásoknak. A kiscsoport az, ahol 7-8 éves koruktól akár 18 éves korukig vannak a tanulók.

Na most érdekes, mert azt mondjuk, hogy kiscsoport és nagycsoport. Előfordulnak azonban olyan gyerekek, akik a kiscsoportban vannak, és már bőven beillenek a nagycsoportba, viszont az ő állapotuk súlyosabb, halmozottan fogyatékosak, kerekesszékes tanulók. Ezzel szemben a nagycsoportosok középsúlyos, enyhe fogyatékossággal élnek. Ők kevesebb ellátást igényelnek, inkább nyitottak és fejleszthetőbbek, a kicsik ezzel szemben másféle fejlesztést igényelnek, ezért van két csoportra szétbontva a bentlévő tanulók közössége.

Nagycsoportos tanulóink korosztálya elég vegyes. 23 éves korig ugye iskolásokról beszélünk, 23 éves kor felett napközisekről. A napközisek életkora bőven az én 30 éves életkorom felett van, messzemenőkig, akár 35, 40, 45, illetve az 50 és az 50 fölötti életkor is jellemző rájuk. Úgy kell őket elképzelni, mint az örök gyerekeket. Hiába 50 éves, akkor is olyan, mint egy örök gyerek. Az motiválja őt, mint egy gyereket: a játék, a szórakozás, a színező, a kirakó, a puzzle, mindenféle társasjáték, kártyajáték. Ezzel töltjük a szabadidőnket, ezzel töltjük a fejlesztés utáni időintervallumot. 

Küzdenek-e ők nehézségekkel? Én úgy gondolom, hogy nem. Nekik így teljes az élet. Ők nem tudják azt, hogy milyen lenne, hogyha ők nem fogyatékkal élő személyek lennének, ők nem tudják azt, hogy milyen lenne, hogyha nem itt lennének bent a napköziben vagy nem itt élnének velünk az átmeneti otthonban. Számukra ez a tökéletesség. Inkább azt tudom mondani, hogy mi, kívülálló személyek, akár velük foglalkozó, dolgozó személyek, akár a társadalom azon tagjai, akik csak látják őket, mi, ha rájuk nézünk, mi azt gondoljuk, hogy ők nehézségekkel küzdenek. Ezzel szemben valójában nem küzdenek nehézségekkel. Persze vannak mozgásszervi problémáik, vannak mozgásszervi akadályozottságaik, vannak kommunikációs akadályozottságaik, van tanulónk, aki siket-néma és jeleléssel kommunikál, van ellátottunk, aki központi idegrendszer-sérült, ezáltal kerekesszékes és nem tud beszélni, van tanulónk, aki csak részben érintett központi idegrendszer-sérült, így az egyik oldala, akár a jobb, akár a bal oldala érintett, ezáltal egyensúly problémái vannak, de számára ez nem nehézség. Ugyanúgy fut az udvaron a maga módján, ugyanúgy beáll focizni a többiekkel együtt, ugyanúgy felmászunk a nyári táborok során a hegyre. Neki nem nehézség. Mindent meg tud csinálni a saját maga módján. Egy nem beszélő, nem kommunikáló tanulónk is ki tudja fejezni magát, akár mutogatással, akár rajzolással, akár szemkontaktussal, mimikával, gesztikulációval, bármi más egyéb olyan non-verbális kommunikációs eszközzel, ami nem a beszéd.

Milyen szakemberek dolgoznak az intézményben?

Annak következtében, hogy az intézmény több részlegből tevődik össze, különböző szakmákkal, különböző végzettségekkel rendelkező munkatársaim vannak. Az intézményvezetőnk gyógypedagógus végzettséggel rendelkezik. A dolgozók köre 3 csoportra osztható. Az oktatási részleghez tartoznak a gyógypedagógusok és a gyógypedagógiai asszisztensek. A szociális részleghez tartoznak a szociális gondozók, ápolók, az egészségügyi ápolók, illetve az egészségügyi szakápolók. Közvetlen vezetőjük a főnővér. És van egy mentálhigiénés részleg, ahol mentálhigiénés szakember, illetve hitéleti szakember dolgozik. Ezen kívül van egy irodai dolgozónk, egy informatikusunk, valamint van a takarító és a konyhás, gondnok állomány.

Mi inspirált téged arra, hogy a gyógypedagógus szakmát válaszd? 

Hát, hol is kezdjem? Már régen, óvodás, kisiskolás... inkább kisiskolás koromban eldöntöttem, hogy biztosan olyan szakmám lesz, ahol gyerekekkel fogok foglalkozni. A húgom, aki szintén pedagógus, rendszeres partnerem volt abban, hogy tanítónéniset játszunk. Akár a plüss állatokat tanítottuk, akár a játékbabáinkat, akár a fiútestvérem Lego figuráit, mi folyamatosan óvodásat, óvónőset, amikor iskolások voltunk tanítónőset, tanárnőset játszottunk. Véget ért a tanév, nálunk pedig nyáron iskola működött bent a nagymamám családi házában, a szobában. Leültettük az állatkáinkat, naplót írtunk, dolgozatot javítottunk, jegyeket osztottunk, aláírtunk, tehát azt tudom mondani, hogy nagyon régen kirajzolódott az életemben, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni.

Középiskolás koromra határozottan meg tudtam mondani, hogy én se óvónő nem leszek, se tanítónő, se tanár. És akkor felvetődik a kérdés, hogy jó, de akkor mi leszek, hogyha ez nem, de továbbra is gyerekeket szeretnék tanítani? S amikor közeledett az érettségi, akkor felcsaptam a nagy Felvi könyvet, és végignéztem az összes olyan szakot, aminek köze van az oktatáshoz és a gyerekekkel való vagy tanulókkal való foglalkozásokhoz. Így akadt meg a szemem a gyógypedagógus szakon. Ő is gyerekekkel foglalkozik, de fogyatékos gyerekekkel. Na hát, nem árulok el nagy titkot, az édesanyám szeme kikerekedett, és azt kérdezte, hogy miért pont fogyatékosokkal, és miért nem egészségesekkel szeretnék foglalkozni? Az egészségesekkel is mennyire nehéz, akkor én miért akarok fogyatékosokkal dolgozni? Én ebben hajthatatlan voltam, gyógypedagógus szerettem volna lenni, viszont az egyetemi tanulmányaim előtt gyógypedagógiai asszisztens végzettséget szereztem. A 2 éves OKJ-s képzést már Budapesten, a Raoul Wallenberg Szakközépiskolában végeztem. Ott elsajátíthattam a gyógypedagógia alapjait, gyakorlatra jártam, betekintést nyertem intézményekbe, a fogyatékosok világába, a fogyatékosok oktatásába, de ugye ott nem én voltam a fő fejlesztő- vagy az oktatópedagógus, hanem asszisztensként segédkeztem, segítettem az adott tanár munkáját. Megtanultam a gyerekeket ellátni, megtanultam megetetni őket.

Már asszisztensi végzettséggel rendelkező koromban plusz továbbképzésekre jártam, augmentatív és alternatív kommunikációt tanultam, hogy központi idegrendszer-sérült, nem beszélő gyerekekkel tudjak jelelve, illetve PCS képek segítségével kommunikálni. Aztán a korai fejlesztő központban etetés terapeuta végzettséget szereztem, hogy egy nehezen evő, nyelvlökéssel rendelkező, nehezen táplálkozó vagy szondás gyermeket meg tudjak etetni, tudjam azt, hogy milyen állaggal, milyen textúrával tudok könnyíteni az étkezésén. És akkor több évig ebben dolgoztam, mikor elég motivációt éreztem ahhoz, hogy ezt tovább szeretném fejleszteni, feljebb szeretnék kerülni azon a bizonyos ranglétrán. Innen jött, hogy egyetemi végzettséget szerezzek, és akkor gyógypedagógusként tudok majd dolgozni.

Egy rövid időre azonban megingott a gyógypedagógiai pályafutásom. A Semmelweis Egyetem szülésznő szakára jelentkeztem, és az alapképzést el is végeztem, viszont a képzés vége előtt, amikor a gyakorlataimat kellett töltenem az egészségügyben, mint szülésznő, a szívem újra visszahúzott a gyógypedagógiához. Nem találtam meg az egészségügyben és a szülésznő szakmában azt a motiváltságot, azt a felpezsdítő érzést, mint amit megtaláltam a gyógypedagógiában már asszisztensként is. Úgyhogy berekesztettem a szülésznői tanulmányaimat és visszatértem a gyógypedagógiára. Most már azt tudom mondani, hogy 2016 óta dolgozom a szakmámban. 3-4 tanévet voltam gyógypedagógiai asszisztens, aztán a Bárczi Gusztáv nagy gyakorló intézményben már gyógypedagógusként dolgoztam az óvoda részlegen. Ott azonban nem éreztem jól magamat, és utána jött a magán fejlesztőközpont, majd a COVID és aztán 2020 szeptemberében a Virágoskert ÉNO.

Honnan jött a Tour de ÉNO ötlete? Egyáltalán minek a rövidítése az ÉNO?

Az intézménynek egy borzasztóan hosszú neve van, így magunk között szólva csak annyit mondunk, hogy ÉNO. Ez egy mozaikszó, a rövidítése annak, hogy Értelmi Sérültek Napközi Otthona.

Először is az jött, hogy mi lenne, hogyha szerveznénk egy jótékonysági kerékpározást? Gyógypedagógus kolléganőm, Hudák-Tóth Szabina mosolygó tekintettel nézett rám egyik reggel a konyhában, kávézás közben, és azt mondta: Gréti, van egy ötletem. Mi lenne, hogyha szerveznénk egy jótékonysági bringázást? Az ötletet megelőzte az, hogy a Tour de Bókay akkor már meghirdetett esemény volt, és nyilván Szabina látta, hogy én is részt veszek rajta, illetve az egyesület is. Látta tehát az eseményt, és akkor mondta nekem, hogy mi lenne, hogyha szerveznénk egy ilyet. Hát kikerekedtek a szemeim, hogy végre valahára egy olyan eseményt kezdhetünk el bent megszervezni, ami számomra a legboldogabb pillanatokat fogja jelenteni. A munkám, a munkahelyem, az egyesület, a biciklizés, a jótékonykodás összeér, és mi is szervezhetünk egy ilyen rendezvényt. Pillanatok alatt mondtam Szabinának az ötleteimet: ez legyen a név, legyen érem, ki rajzolja az érmet, hirdessük meg az eseményt, kiket kell meghívni, csináljuk meg az útvonalat, jön az egyesület, beszélek velük. Repkedtek az ötletek, belefogtunk a munkába. Nyilván ezért lett Tour de ÉNO az esemény elnevezése, ami rákerült az éremre is. ELSŐ Tour de ÉNO, mivel nagyon boldogok lennénk és nagyon szeretnénk, hogyha ez az esemény sikeres lenne idén és jövőre tudnánk folytatni. Én azt gondolom, és bízom benne, hogy ennek lesz folytatása, így lesz az első után második, harmadik, negyedik, ötödik, akárhányadik Tour de ÉNO.

Milyen eszköz beszerzése a cél, mennyibe kerül és ennek milyen jelentősége van az intézmény szolgáltatásait igénybe vevők szempontjából?

Egyrészt már említettem, hogy az intézményben túlnyomó részt súlyos, halmozottan sérült gyerekek vannak. Hisszük és tudjuk azt, hogy mindenki fejleszthető a képességeihez mérten. Mindenkinek a legtöbbet szeretnénk adni, viszont a mozgásfejlesztések alkalmával néha az emberi erő és kéz már kevés, mert sajnos kevés a kezeink teherbírása. De ugye a gépek nem fáradnak el. Ezért is lett az egyik kitűzött célunk ez az Innowalk állás- és járássegítő gép, hogy a maximálisat tudjuk adni, és hogy a lehető legtöbbet tudjuk belőlük napi szinten kihozni. Ez az eszköz egyébként 1 millió, 1 millió 700 ezer forint körüli összeg.

Mit kell tudni az eseményről? Mennyire kaptatok ehhez segítséget, támogatást?

A Tour de ÉNO egy jótékonysági kerékpározás lesz, melynek fő célja az adománygyűjtés, hogy intézményünk közelebb kerüljön egyik álmához, hogy növendékeink számára megvásárolhassuk az állítógépet. Az intézmény udvarán fogunk gyülekezni, ahol a résztvevőknek lehetőséget biztosítunk a regisztrációs díj megfizetésére, cserébe megkapják a jutalom érmet. A regisztráció alatt a jó hangulatról Mészáros Árpád, a Cloud Factory Zenekar frontembere gondoskodik. Illetve itt lehetőség nyílik Máté Edvárd alkotó művész munkásságába betekintést nyerni. Majd egy rövid közös zenés bemelegítő torna után, amit Gold Gréta fitnesz edző vezényel, elindulunk a Naplás-tóhoz. Természetesen a Kőbányai Bringás Egyesületet tagjait kértem, hogy akinek ideje engedi, mindenképp jöjjön és csapatunkkal segítsük az esemény lebonyolítását. Nagyon nagy boldogság számomra, hogy a szívemnek két csücske, a munkám és az egyesületben végzett elnökségem egyszerre egy helyen összeér, és összefog. Azt hiszem az idei évben számomra ez a legkiemelkedőbb dolog most.

A Naplás-tónál természetesen frissítőpont fogja várni a kerékpárosokat. Lesz némi harapnivaló és sok folyadék is, amivel az energiaraktárakat visszatölthetjük majd. Ezen kívül a hangulatról és a kellemes időtöltésről is fogunk gondoskodni. Készülünk a gyerekeknek különböző interaktív programmal, lesz lehetőség kézműveskedésre az intézmény ellátottjainak és dolgozóinak közreműködésével, lesz hajfonás Deák Edit mester hajfonó kezei által, fotósarok, illetve Dani bohóc gondoskodik arról, hogy mindenki a megfelelő lufi figurával távozzon. Az egész napos események, pillanatok megörökítéséért Baksai Réka fotográfus a felelős. A jó hangulat itt is garantált, amiről itt már Márkus Liza énekesnő, dalszerző gondoskodik. Készülünk még tombola sorsolással is, amihez nagyon sok felajánlást kaptunk egyénileg is és vállalkozóktól is egyaránt. De a program és a támogatók köre is folyamatosan bővül és frissül, ami számunkra hatalmas boldogság, hogy ennyi sokan állnak egy nemes cél mellé.

Nagyon fontos kiemelni, hogy minden az eseményhez kapcsolódó személy, minden segítő, minden felajánlott tombla nyeremény, minden, minden teljes mértékig ingyen és bérmentve van. Mindenki, aki kijön a gyerekeket szórakoztatni, programokkal ellátni, mind nonprofit módon mellénk álltak és segítik, hogy ez az esemény megvalósuljon.

A Kőbányai Bringás Egyesület (KBE) külön csoportos tekerést szervez Kőbányáról a jótékonysági rendezvény gyülekező pontjára. Csak az, hogy a KBE elnöke vagy, még nem feltétlenül jelenti, hogy a szervezetnek is részt kell vennie a rendezvényen. Mi inspirálta a tagokat, hogy ily módon is hozzájáruljanak a sikerhez?

A Kőbányai Bringás Egyesület valóban külön tekerést szervez Kőbányáról, ami azt jelenti, hogy az érdeklődők összegyűlnek az Újhegyi sétányon, és közösen elmegyünk a iskola udvarához, ahonnan majd 11 órakor fogunk indulni a Naplás-tóhoz. Az, hogy én az egyesület elnöke vagyok, az természetesen nem jelenti azt, hogy kérem és kötelezővé teszem, hogy a tagok részt vegyenek. Én megálmodtam, hogy az egész csapatot megkérem, hogy aki csak teheti, az jöjjön és mutassuk meg azt, hogy milyenek vagyunk, hogy segítünk, és mi levezetjük a túrát az iskola udvarától a Naplás-tóig. Míg a másik oldal, ami inspirált, az az, hogy a csapat jöjjön, és nézze meg azt, hogy mi az én életem, hogy mi a munkám, hogy mi a munkámnak az eredménye. Hogy van egy családom bent és vannak gyerekeim, számos bent lévő gyerek. Mindannyiójukat úgy szeretem, és nemcsak én, hanem minden más dolgozó munkatárs is, mintha a sajátja lenne, és valójában egy kicsit a miénk is, hiszen reggel 7 órától délután 5 óráig a mieink. Akik bent alszanak, ők a mieink este is, ők a mieink éjszaka is, hogyha bent maradnak hétvégén, akkor is a mieink. Pont ugyanannyira kell felügyelni, vigyázni és figyelni rájuk, mint amikor egy szülő a saját gyerekére figyel.

Na, de visszakanyarodva arra, hogy hogyan is jött ez, hogy az egyesület... Hát, én megálmodtam, hogy milyen jó lenne, ha ott lenne a csapat, úgyhogy utána ezt az álmomat őszinte, szívhez szóló gondolatokban megfogalmaztam a csapat tagjainak. Leírtam, hogy én nagyon boldog lennék, nagyon örülnék és nagyon hálás lennék, hogyha ezen a jótékonysági rendezvényen megjelenne a csapat, és eljönnénk. Én biztos voltam benne, hogy lesznek jelentkezők, segítő emberek. A Tour de Bókay eseményre évek óta elmegy az egyesület, több jótékonysági akciónk volt már és csatlakoztunk másokhoz is, akkor ide miért ne jönnének. Meg sem fordult a fejemben, hogy egyedül leszek, aki Kőbányai Bringásként megjelenik majd, hiszen a Kőbányai Bringás egy szuper csapat.

Milyen távolság megtételével számoljanak a résztvevők? Milyen hosszú az 1. TOUR de ÉNO és mekkora a Kőbányáról induló közös betekerés? Van-e esetleg nehezebb szakasz?

Egészen rövid távokról beszélünk. Az iskola udvarától, ami az Újlak utca 106. alatt van a 17. kerületben, eljutni a Naplás-tóig 8 és fél kilométer, összesen 9 méter szintemelkedéssel, tehát egy nagyon könnyű túráról van szó. Kőbányáról az Újhegyi sétányról eljutni az iskola udvaráig szintén 8 és fél kilométer, összesen 31 méter szintemelkedéssel.

Alapvetően elmondható, hogy a tempó lassú lesz, mert gyerekek jelenlétére, családdal érkezőkre számítunk, így természetesen az ő igényeikhez mérten fogjuk a tempónkat meghatározni. Nem sietünk sehová. 11 órakor indulunk el az iskola udvaráról és délre tervezünk odaérni a Naplás-tóhoz.

Egy szakasz lesz, ahol picit nehezebb feltekerni. Ez a Naplás úti emelkedő. Ettől sem kell megijedni. Végig a közútnak a szélén húzódik a kerékpársáv. Nem fog problémát okozni, hogyha ne adj Isten valaki lemarad, picit lassabban teker, esetleg leszáll, feltolja. Mindenkit meg fogunk várni. Szokásos módon lesz a menetnek eleje, vége, az egyesületi tagok pedig középen ott lesznek, és ha bárkinek segítségre lesz szüksége, megállunk, feltoljuk, felsegítjük, bevárjuk. Nem kell félni attól az emelkedőtől! Az egyesület tagjai ott lesznek és segítenek.

A túrán - előre láthatólag - részt vesznek-e a fiatalok az intézményből, illetve tudsz-e arról, hogy érkeznek-e érintett szülők, családtagok, barátok? 

A tekerésben sajnos nem tudnak részt venni a fiatalok, viszont természetesen meghívást kaptak az eseményre, így a Naplás-tóhoz várjuk őket, hogy szüleikkel együtt majd kijöjjenek, és ők is részt vegyenek. Emellett a kézműveskedést alapvetően úgy szervezzük meg, hogy az intézményünk ellátottai mutatják majd meg mit és hogyan lehet ott készíteni.

Kőbányára vissza is lesz szervezett/vezetett közös tekerés?

Konkrétan nem szerveztünk közös visszatekerést Kőbányára. Ez attól is függ, hogy reggel, amikor mi elkezdünk gyülekezni fél 9-től 9-ig az Újhegyi sétányon a könyvtár előtt, hány érdeklődővel fogunk találkozni, illetve attól is függ, hogy amikor kiérünk a Naplás-tóhoz, akkor mennyi időt szeretnénk ott tölteni. Nehezebb közös visszatekerést szervezni, mint odafelé, mivel nem biztos, hogy mindenki ugyanakkor gondolja azt, hogy elfáradt, visszaindulna, meleg van, süt a nap, más dolga van, más elfoglaltsága van. Az egyesület tagjai biztos, hogy közösen fognak visszamenni a sétányra. Hogyha valaki a végéig ott marad, mint mondjuk mi, természetesen nyitottak vagyunk arra, hogy velünk együtt jöjjenek vissza, de nem tervezünk visszafelé vezetett túrát. Hisz' sokkal nehezebb a körülményeket összeegyeztetni, mint odafelé menet.

Hogyan lehet hozzájárulni a jótékonysági bevételhez?

Meghirdettünk egy regisztrációs díjat, 2000 forint per fő, ez az alap regisztrációs díj. Nyilván, aki eljön a helyszínre, személyesen regisztrál, részt vesz a tekerésen, ő befizeti ott ezt a díjat és megkapja az ajándék érmet cserébe. Családos regisztrációs díjat is hirdettünk, 4000 forint per család, ahová 2 felnőttet és 2 vagy 3 gyereket számolunk be. Nyilván mindenki megkapja az ajándék érmet.

Ha valaki nem szeretne tekerni, de szeretne részt venni ezen az eseményen, és kijön a Naplás-tóhoz, ugyanúgy be tudja fizetni a regisztrációs díjat, és megkapja az ajándék érmet cserébe. Ha a Naplás-tóhoz sem jön ki, akkor viszont az iskolánk alapítványának számlaszámát (lásd: az oldal alján) meghirdettük az eseménynél, ott van lehetőség megfizetni ezt a minimum 2000 forintos regisztrációs díjat, és a közleménybe kértük, hogy jelöljék meg, hogy kérik-e az ajándék érmet vagy sem.

Ezen kívül pedig egyedi készítésű tárgyak megvásárlására lesz majd lehetőség. A bent lévő ellátottaink már hetek óta szorgosan készülnek az eseményre. Karkötőket gyártunk gyöngyből, karkötőket gyártunk fonalból, hajgumiból, mindenféle egyszerű módon elkészíthető, de annál szebb és annál mutatósabb ékszerekkel készülnek a gyerekek. Illetve van olyan kolléganőm, aki nagyon ügyes kezű, és a varrógéppel csodákat tesz, úgyhogy ő tolltartókat, pénztárcákat, textil, vászon táskákat varrt meg, ezeket is majd eladásra kínáljuk. Egy kisebb karkötő vagy egy kulcstartó 300 forint környékére lesz beárazva, egy tolltartó 1000 forintra, egy vászon táska, amiket a mindennapokban praktikusan lehet használni például a vásárláshoz, az mondjuk olyan 2000-2500 forint. És ezeket, ha ott megvásárolják, ha valakinek megtetszett, amit készítettünk és eladásra kínálunk, akkor ez egy külön adományozási lehetőség, amit szintén ugyanúgy be fogunk forgatni az össz-adományba.

Rákoscsabai Béthel Alapítvány bankszámlaszáma
OTP 11717009-20062376
Közlemény: ÉNO támogatás / adományozó neve + kér-e érmet vagy nem
Abban az esetben, ha utalással adományoz és kéri az érmet, mindenképp vegye fel a kapcsolatot az  intézménnyel!