Korábbi kolléganőmmel, Judittal még talán februárban futottam össze munkából hazafelé tartva. Sok éve nem találkoztunk. Már akkor megállapodtunk abban, hogy elmegyünk együtt bringázni, és bár nem hagytuk, hogy a dolog feledésbe merüljön, a megvalósításig csak most jutottunk el. Az útvonalat is rég kitaláltuk már, de vagy egyikünk vagy másikuk lett beteg, aztán közbejött valami vagy csak nem volt jó az a nap, ami a másiknak igen. A lényeg: most végre minden klappolt.

Eredetileg Soroksáron, a Dunaparton volt a találkozási pont, de túl korán értem oda, ezért elindultam Dunaharaszti felé, ahol Judit lakik. Útközben észrevettem egy stég szélén alvó vadkacsát. Nagy tekerésben voltam, inkább nem álltam meg. Lesz még ilyen - gondoltam. Aztán észrevettem egy hattyút, ami a fészkén ült, közvetlenül a part mellett. Itt már mindenképpen meg kellett állni, hogy megnézzem. Tudom, hogy a hattyú támad, ha szükségesnek érzi, ezért óvatosan közelítettem meg. A fészkén ült, benne 2 vagy inkább 3 tojás és épp a nád darabjait rendezgette. A párja nem volt sehol. Csodálkoztam. Közben igyekeztem felkészülni arra, hogy mi lesz, ha megjelenik a társa... A fészkén ülő madár nagyon el volt foglalva a nádazással, így készítettem néhány képet és egy videót is. Amikor tovább indultam, pár tíz vagy pár száz méterrel később megláttam a másik hattyút, aztán egy stégen 4 vadkacsát is... Őket is megörökítettem.

Épphogy elhaladtam az M0-s híd alatt, szembetalálkoztam Judittal. Megörültünk egymásnak. Megfordultam és elindultunk a tervezett út megtételére: Dunaharaszti - Soroksár (Bp23) - Pesterzsébet (Bp20) - Csepel (Bp21) - Szigetszentmiklós - Dunaharaszti. A dunaparti gidres-gödrös földúton tekerve elmeséltem Juditnak a hattyút a fészkén, és ez őt nagyon lázba hozta, mivel ilyet még sosem látott, főleg nem partközelben. Beszélgettünk, én pedig közben végig arra koncentráltam, hogy nehogy elmenjünk mellette... Csak meglett, így Judit is tudott készíteni pár képet.

Egy idő után a földút aszfaltossá válik, ott már könnyebb lett a mi dolgunk is. Túl sok minden nem történt: beszélgettünk, hogy kivel mi történt, mi van jelenleg, haladtunk a kerékpárúton Pesterzsébet felé. A fürdő után én azt választottam, hogy a felüljáró alatt menjünk, és úgy érjük el a Gubacsi-hidat. Átgurultunk Csepelre, ott a papírgyárnál le, majd a borzalmas aszfaltú Duna utcáról rátértünk a Popieluszko utcára, onnan a Kassai utcára és rögtön a lámpánál balra a Katona József utcára. El a tűzoltóság mellett, majd a Dunadűlő úton folytattuk, ahol a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének Vakvezetőkutya-kiképző Központja után már ott is voltunk a Hollandi útnál. Ez a rész már ismerős volt Juditnak. Kérdeztem, hogy le akarunk-e menni a Dunapartra. Persze, ha lehet - hangzott a válasz, úgyhogy a birkózó csarnok és a szabadidő központ után vettünk egy balos és legurultunk a partra. Meg is álltunk kicsit, hogy adózzunk a látványnak, az élménynek. Judit elmondta, hogy nem is tudta, hogy ez itt ilyen szép és ennyire közel van hozzá. "Máskor is eltekerek majd erre" - mondta, ami nagy örömmel töltött el. A Csepeli Kajak-Kenu Egyesület mólójához érve megpillantottuk Kolonics György kétszeres olimpiai bajnok kenus fényképét. Kicsit megemlékeztünk róla...

A kompnál picit megálltunk, majd nem sokkal később kimentünk a Hollandi útra, melynek végén már Szigetszentmiklóson is vagyunk. Mi az Üdülő soron tekertünk egészen a "Ráckevei HÉV" (H6) kereszteződéséig. Judit csodálkozott, hogy milyen jó az út (Üdülő sor). Ő utoljára akkor járt erre, amikor még nagyon rossz minőségű volt, ezért elkerülte. Én már úgy ismertem meg, amilyen most.

A HÉV-kereszteződésnél található a Dunaharaszti vasúti híd, melynek északi oldalán járda húzódik. Azon keresztül könnyen el lehet jutni Harasztira. Mi megálltunk, készítettem pár fotót, közben feltekertek mellettünk páran, aztán mi is visszapattantunk a bringánkra, el a focipálya mellett, majd a Sziget utcáról balra fordultunk, de nem a Csónak utcán, hanem a fák között futó kis úton jutottunk el a Kikötő sétányra, ahol egy nagyon klassz park található, a Piknik park. Az egyik árnyas padra leültünk, és beszélgetés közben falatozni kezdtünk. Mindketten hozzátettük, amink volt, így fügesajtot, aszalt szilvát, mazsolát és különféle olajos magvakat ettünk. Fantasztikusan finom volt. Még sohasem voltam ebben a parkban, így most Judit tudott nekem újat mutatni. Biztos vagyok benne, hogy útba fogom még ejteni ezt a kis ékszerdobozt.

Az út további részében sok dolog már nem történt. Judit volt olyan kedves, hogy egészen az M0-s hídig elkísért, majd mindketten hazaindultunk. Én még egyszer megnéztem a hattyút a fészkén, és Soroksáron át hazatekertem Pestszentlőrincre (Bp18).

Táv (összesen): 55,26 km

* Szent Sebestyén szobor - Felirat a talapzaton: Sancte Sebastiane - Ora pro nobis - Állíttatta: Purczeld András 1803: https://www.kozterkep.hu/2947/szent-sebestyen-szobra