Először várni akartam ennek a bejegyzésnek a megírásával, hogy kiderüljön, milyen következményei lettek a mai próbakörnek, de annyira eltöltött a jóérzés, a felszabadultság, hogy nem tudom magamban tartani.

Mint azt már több bejegyzés is tartalmazta, vállműtétem volt. Talán a kisebbek közé sorolható, de így is 3 hónap rehabilitáció követi (aminek eddig a fele ment le). A beavatkozás naptár szerint pont 2 hónapja történt. Pénteken (2 napja) gyógytornászom engedélyezte, hogy síkon, a hirtelen mozdulatokat kerülve, óvatosan elkezdjek bringázni. Mármint hagyományosan, azaz utcán. (Eddig edzőgörgőt használtam, bár igaz, hogy nem minden nap, inkább egyfajta turnusokban.) Ironikusan pont azután, hogy megkaptam az engedélyt, kicsit jobban kellemetlenkedett a vállam, mint az előtte lévő hetekben.

A gyógytorna után azonnal indultam külső gumikat venni a trekkingemre, ugyanis a görgő használatának voltak negatív következményei. No, nem rám, hanem a trekkingemre. Az eredeti hátsó gumival kezdtem használni, és a görgő elkezdte erősen koptatni. Aztán vettem rá kimondottan görgőzéshez való külsőt, nagy nehezen feltettük ketten (nem akarta hagyni magát a külső, mindig kicselezett minket), de az is rendesen kopott. Most, hogy elkezdhetném használni a bringám az utcán is, mindenképpen utcai köpeny kell rá. A kopott utcait nem merem rátenni, nem szeretnék elesni. Ha csak a hátsót cserélem egy, az eredetivel megegyező gumira, az is veszélyes, hiszen az első keréken más kopottságú van, mint a hátsón, ráadásul az is minimum 2 éves. Akkor inkább legyen egységes! Vettem hát 2db Continental Ride Tourt és bízom benne, hogy jó lesz, bírja majd a gyűrődést és nem lesz defektem. Egy Schwalbe külsőn gondolkodtam még, mivel annak a defektállósága jobbnak tűnt. A Schwalbe darabja 3000-rel lett volna drágább, de az eladó inkább a Continentalt ajánlotta. Azt mondta, ezek tartósabbak.

Nos, amíg a két külső cseréje megtörténik, gondoltam, hogy a városi Csepel Budapest bringámmal (beceneve: Csepi) tehetnék egy próbakört, hogy hogyan bírja a vállam a dolgot. Ha rosszul, akkor pár száz méter vagy pár kilométer után vissza tudok fordulni, ha jól, akkor lehet tesztelgetni.

Pénteken a torna és a külső beszerzése miatt relatíve későn értem haza, és a hétvége mindkét napjára volt programom. Eredetileg azt terveztem, hogy jövő héten valamikor pattanok fel Csepire, de a gyógytorna, a kondizás és egyebek miatt ez leghamarabb jövő pénteken lehetett volna, én pedig addig nem szerettem volna várni. Végül ma valósítottam meg a próbakört.

Felfújtam a belsőket, magamhoz vettem Barnabást és némi vizet, magamra vettem a sisakot, kesztyűt (jelige: Adjuk meg a módját!) és pár fotó után indultam is. Eleinte tényleg csak a környező utcákon, mini emelkedőn tekertem. Aztán vissza és tovább a másik irányba, ahol már rosszabb minőségű, össze-vissza foltozott, a korábbinál jobban emelkedő utcán mentem, aztán forgalmasabb úton kerékpársávban, körforgalomban, majd vissza, erre-arra kis utcákon, egy újabb kunkori még tovább, végül haza, és így összesen 11 km lett. Ment volna tovább is, de nem szerettem volna túlzottan feszegetni a határokat.

A vállam kellemetlenkedett ugyan, de ez messze nem volt igazi fájdalom, inkább egyfajta jelzés. Alapvetően néhány másodpercig tartottak, de az első időben meglehetősen gyakran jelentkeztek (néha másodpercekkel egymás után). Aztán idővel jobb lett, és csak a végén tapasztaltam újból, plusz egyszer egy új helyen is. Viszont nagyon, de nagyon felszabadító érzés volt, örömmel, jókedvvel töltött el maga a bringázás, és az, hogy nincs nagyobb gond. Persze a trekkingen valamivel döntöttebb a tartás, de az még úgyis odébb van. (A külső cseréje szükséges hozzá, amire pénteknél hamarabb nem lesz időm... sőt...).

Már nagyon várom, hogy ismét belekezdhessek a túrázásba, de ezt csak fokozatosan lehet...

Táv: 11,07 km