Frissítés (2024.07.15.): A mai napon átvettem a teljesítésért járó jelvényt. ❤️

--------------------

2024. május 1-jén indult a Kőbányai Kék túra, mely dr. Vizkelety Lászlónak, az Országos Kék túra ötletadójának, atyjának is emléket állít. Az útvonal Budapest 10. kerületének ismert és kevésbé ismert pontjait köti össze, érintve azt a házat is, ahol dr. Vizkelety László élt családjával. A túra nagy előnye, hogy önállóan, bármikor, egy, de akár több nap alatt is teljesíthető sétálva, futva, kerékpárral, rollerrel, tömegközlekedéssel vagy akármilyen módon. Nyilván én az emberi erő általi teljesítést tartom sportszerűnek, ezt preferálom. Az útvonal 11 állomásból áll, és van egy elméleti (logikus) sorrend, de valójában nem szükséges ehhez ragaszkodni. A lényeg csupán az, hogy az 500.- forintért beszerezhető füzetben minden állomásnál szerepeljen a teljesítést igazoló pecsét vagy a kérdésre adott válasz. Különlegessége a túrának, hogy a pecsétek egyediek, tárolójukat pedig néha kicsit keresni kell. A füzetet a Kőrösi Kulturális Központban (régi nevén Pataky) lehet beszerezni és a túrát követően kitöltve bemutatni, majd újabb 500.- forintért a kitűzőt átvenni.

Május 1-jén én egyszer már nekirugaszkodtam a Kőbányai Kéknek, de sajnos akkor közel 18 km után fel kellett adnom (link a beszámolóhoz). Vállműtétem után 1 héttel gyalog indultam el, és több nehezítő tényező miatt, csalódással végződött a nap. Már akkor elhatároztam, hogy még egyszer megpróbálom, de mindenképpen bringával... Persze csak akkor, ha már lehet utcán is tekernem. És végre ez is elérkezett.

Kőbányán most hétvégén rendezték meg a Szent László Napokat, melynek keretében szombaton lehetőség volt a Kőbányai Kéket a Kőbányai Bringás Egyesület tagjai által vezetett és kísért (biztosított) csoportos túrán is letekerni. (Az útvonal és az állomások tervezésében az egyesület is részt vett.) A program szerint délelőtt 10 és délután 3 órakor indult ilyen vezetett csoport.

Reggel kitelepültünk hát a Szent László térre, felállítottuk az egyesület sátrát, kitettük az idei évre tervezett ingyenes túráinkat felsoroló plakátot, valamint a gyerekek számára egy fotózkodós részt is elhelyeztünk. Vállaltam, hogy a nap során tájékoztatom az érdeklődőket a mai programunkkal, a többi túránkkal, tevékenységünkkel és úgy általánosságban az egyesülettel kapcsolatban.

10 óra előtt már meg is jelentek a bringások a sátrunk környékén. Akadtak közöttük ismerősök, de új arcok is. Mindenkinek felhívtuk a figyelmét az igazoló füzetre, amennyiben a teljesítésért kitűzőt szeretne majd átvenni. (Ki szeretném emelni, hogy részünkről mindenki önként, és néhány ritka(!) kivételtől eltekintve ingyen teszi bele a munkáját abba, hogy az embereknek élményt, információt, tudást adjunk és a kerékpározást népszerűsítsük.) Az összeverbuválódott társaság kicsivel 10 óra után, az elmaradhatatlan csoportképet követően elindult meghódítani a kerületet. Erről túl sokat nem tudok mondani, hiszen én a sátorban maradtam, de a visszaérkezést követően elmesélték, hogy a túrát vezető Balla Tamás minden állomáson mesélt kicsit az adott helyszínről, az ahhoz kapcsolódó dolgokról. A beérkezést követően pedig azok, akik igényt tartottak rá, még egy kellemes fagyizásra is elmehettek a közelbe.

Nagyon meleg volt, így nem csoda, hogy a délutáni túrára végül senki sem jelentkezett. A sátort lebontottuk, és így eljött az én időm, azaz újra nekiveselkedhettem a Kőbányai Kéknek. Az, hogy egyszer már a nagy részét végigjártam sokat segített napközben is, amikor valaki erről a túráról érdeklődött, de saját magam is nagyszerűen hasznosítottam, mert nyilván tudtam már, hogy mit hol találok. A kormánytáska felső, átlátszó része alatt elhelyeztem az igazoló füzetet, melyet az állomások nevét és címét felsoroló résznél nyitottam ki, így csak követni kellett az adott pontokat. Ahogy említettem, korábban csupán 2 állomás maradt ki. Ezek felkeresése most kisebb kihívást adott, legalábbis a temető bejárata közelében a pecsét megtalálása mindenképp. Talán nem nyújtok túl nagy segítséget azzal, ha elárulom, hogy a pecsétet tartalmazó dobozt a bejárat előtti parkban kell keresni. Illetve még a népligeti állomás ad némi nehézséget. Evvel kapcsolatban azt tudom javasolni, hogy keresd az utcai edzőparkot és a közelében lévő nagy, narancsos, barnás színű domborműve(ke)t. A kettő között kell bemenni.

A hőség sokat kivett belőlem. Egész nap csak meleg, de legalábbis langyos vizet tudtam inni, ami nyilvánvalóan nem frissített fel. De legalább volt víz és vécé is, melyről a szervezők gondoskodtak, ráadásul ingyen lehetett ezeket igénybe venni. Viszont a túrára már enyhe fejfájással indultam. Tény, hogy most csak végigrobogtam az állomásokon, hiszen korábban már elolvastam a füzetben lévő információkat, és csupán a 2 új helyen álltam meg hosszabb ideig. 17:06-ra értem vissza a Szent László térre. Az Információs Sátorban sajnos már nem volt több kitűző. Délután 5-kor visszavitték a Kőrösibe. Nos, nem esett túl jól, hogy külön el kell mennem oda, ha szeretném megkapni a jelvényt (a nyári nyitvatartás sem könnyít a helyzeten), de csak egy rövid ideig keseredtem el. Ez semmi, ez egy apró malőr, könnyen megoldható. Viszont valami hideg üdítő már nagyon kellett, ezért a hazaút előtt még beszereztem egy kellemesen hűs, édes löttyöt, mely valóban frissítőleg hatott és kis túlzással visszahozott az életbe.

Ezután elindultam haza. Otthon éreztem meg igazán a mai napot, pedig semmi extra fizikai teher nem volt benne... Mégis hihetetlenül elfáradtam. Jó volt kicsit elterülni a hűvös, ventilátoros szobában. És ami talán még fontosabb, hogy a vállam nagyon jól viselkedett. Mindössze a reggeli és a túrára való elindulás első perceiben jelezgetett kicsit, aztán semmi. A jobb csuklóm viszont egy idő után azért kellemetlenkedett. De ez teljesen belefért. Kihoztam a napból, amit elterveztem. 

Táv összesen: 45,43 km - ebből a Kőbányai Kék (nekem): 23,34 km