Valahogy úgy alakult, hogy az utóbbi időben nem túráztam. Bringáztam én, de csak közlekedési szándékkal, városon belül. Igaz, ez is irányonként 21-22km volt, de arról mégsem ír az ember beszámolót. Pedig tapasztalatok értek bőven...

Augusztus 19-én azonban ismét tettem egy kört a fővárosban. Érintettem az augusztus 20-i rendezvények helyszínének térségét is, de erről majd később.

Kora reggel indultam, hogy még a nagy meleg megérkezése előtt otthon lehessek. Az éjszakai és hajnali villámlás, égzengés és az eső miatt voltak fenntartásaim, de az időjárás-előrejelzés alapján nem volt okom az aggodalomra, ugyanis esőre csak délután volt esély, az is 30%. Végül a 6 és 7 óra közötti indulásból kb. 7:20 lett, de nem kellett sehova sem időre odaérni, úgyhogy ez simán belefért. Barnabás viszont véletlenül otthon maradt.

Imádtam a hűvös időt. Gyalog már nem lett volna ennyire jó, de a bringán segít a menetszél, én pedig élveztem, ahogy hűti a bőrömet. Persze az éjszakai zivatarok nyoma az úton is látszott: nedves aszfalt, pocsolyák, kisebb és nagyobb letört gallyak, valamint csigák... élve és holtan. 

Külső kerületeken át jutottam el Zuglóba, ahol egy amatőr hibámból adódóan jól összepiszkoltam a kezem. (Jó, hát az is vagyok, úgyhogy ezen ne csodálkozzunk!) A Stefánia út és a Thököly út sarkán álltam a lámpánál, a Városliget felé tartottam. Elinduláskor a tekerés enyhén fémessé, recsegőssé vált. Azonnal megszólalt a fejemben a figyelmeztetés, hogy rosszul válthattam, ne tekerjek tovább, mert a lánc megszorulhat és esetleg még el is szakad. Annak orvoslására pedig nem vagyok felkészülve. Gurultam, ameddig tudtam, majd a kerékpárútról a járda gyalogos részére húzódva megálltam. Nos, ilyet még nem sikerült csinálnom... - gondoltam, amikor megláttam, hogy mi adta azt a hangot. A lánc beszorult a váz egy része és a fogaskerék közé. Ilyet már láttam tavaly, meg is oldottam seperc alatt egy kissrácnál, de most a hátsó váltó sem rendeltetésszerűen állt (teljesen előrehúzódott). Megpróbáltam kimozdítani a beszorult láncszemet, de az nem mozdult. Úgy gondoltam, hogy még inkább félre kell állnom, mert nagyobb mókolás (buherálás) veszi kezdetét, és ezzel nem kéne zavarni a békés járókelőket. Arra jutottam, hogy a bringát nem lenne célszerű tolni (a hátsó kereket semmiképp sem), ezért kissé megemeltem és arrébb raktam. Amikor lehajoltam, hogy hozzáfogjak a "szereléshez", meglepődve tapasztaltam, hogy a probléma magától megoldódott. Minden a normális helyén volt. Na jó, azt még hozzá kell tennem, hogy valamikor a probléma hangbeli érzékelése és a buherálás elkezdése között észrevettem, hogy a kormányon lévő kijelző szerint az első váltó 1-es fokozatban van. A valóságban azonban 3-asban volt. Szóval ez lehetett a baj oka, de hogy hogyan sikerült ezt elérnem, arra nem emlékeztem. Mindegy is, örültem, hogy megoldódott. Nedves törlőkendővel letakarítottam a kezeimet, amennyire tudtam, 2-esbe tettem az első váltót, a bringa hátulját megemelve áttekertem a hajtókart, a lánc megérkezett a helyére és készültem az út folytatására.

Pár bringás jött, köztük 2 kerékpáros rendőr is, így mögéjük besorolva tekertem a Városliget felé. A Magyar Zene Házánál megláttam egy furcsa kerékpárt. Gondoltam, ez is valami hangokat adó különlegesség lehet, mint a többi eszköz az épület előtt. Először lefotóztam, aztán csak rávettem magam, hogy kipróbáljam. Csalódás volt. Hiába tekertem, semmi sem történt. A tippem az volt, hogy a tekerés hatására megforgatja az előtte lévő "dobot", amiben az elmozduló tárgyak adnak majd valami hangot. De a "dob" nem mozdult. Gondolom, a hajtás nem működött.

A Hősök tere közepén megcsodálhattam a felállványozott Gábriel arkangyalt. Pár napja vagy egy hete olvastam, hogy leszedik és restaurálják, mert már elég rossz állapotban van.

A pesti oldalon, a Duna mentén haladó bringaúton kerékpáros rendőrök jöttek velem szembe. Nos, bár nem láttam pontosan az arcukat, szerintem 80-90%, hogy ugyanazok voltak, akikkel korábban találkoztam.

A budai Tímár utcai HÉV megállóig eseménytelen volt az út. Az itt található gyalogos felüljáróra a kerékpárt tolva mentem fel (hisz ki van táblázva, hogy kerékpárút vége), és ez jó volt arra, hogy észrevegyem az út menti emeletes házakat, és a rájuk festett mintákat. A lomboktól most csak egy épület mintázatát, egy sárkányrepülőt tudtam beazonosítani, de ősszel talán a többit is.

Utam többi része eseménytelenül telt, amíg el nem értem a Kacsa utcát. Térképen, Google Street View-n már néztem, de még nem próbáltam ki. Mennyire rosszul tettem! Eddig a Csalogány utcát használtam, de a Kacsa utca, majd a Varsányi Irén utca sokkal lankásabb, kevésbé forgalmas (legalábbis ekkor), ráadásul a kerékpáros is jobban el van választva az autósoktól. Ha eddig nem próbáltad, mindenképpen tedd meg! Nagyon jól fel lehet jutni a Széna térre, a Mammuthoz.)

Nagyon hangulatosnak tartom a Vérmezőn és a Tabánon haladó kerékpárutat, és ha már így van, az Égiek elrendezték, hogy még egyszer végigmenjek rajta. A tervem szerint az Erzsébet-híd felől a Lánchíd felé a Duna mentén húzódó kerékpárúton közlekedtem volna. Tájékozódtam is előre a lezárásokról, de az valahogy elkerülte a figyelmem, hogy ez a rész is érintett a rendezvény miatt. És a Várkert Bazár előtti utca is. Még az sem volt lehetséges, hogy áttoljam a tömegen a bringát, mivel a területre nem lehetett bevinni bicajt. Persze értem én, hogy nincs kapacitás a renitenseket ellenőrizni, akik felpattannak a bringára, elektromos rollerre a tömegben. Ismét ott tekerhettem az Attila út mentén, majd jött a nagy kaland, át az Alagúton. Szerencsére most fel volt kapcsolva bent a világítás, mert én elfelejtettem ezt intézni a bringán. Nem mertem megnézni, hogy hányan araszolnak mögöttem, és a falakról visszaverődő zajtól nem is igazán tudtam kivenni.

Kiértem a Clark Ádám térre, és senki sem akarta a fejemet venni. Illetve ha mégis, erről nem szereztem tudomást. Odafelé azonban az motoszkált bennem, hogy vajon a Lánchídra felengednek-e kerékpárral, tolt kerékpárral, mert azt olvastam, hogy a hidat csak a gyalogosok használhatják, és az előző tiltásból kiindulva voltak fenntartásaim. Aztán a körforgalom híd felőli részére tekintve kordonozást és szalagozást láttam, illetve több biztonsági embert. No, akkor bepróbálkozom a körforgalom Sikló felőli kijárata felől. Ott azt a tájékoztatást kaptam, hogy nyugodtan menjek be a körforgalomba, a híd felé ki fognak engedni. Hitetlenkedtem, de tényleg így lett. Az egyik szalagot felemelték nekem, ahol ki tudtam gurulni. Szinte egyszerre mondtam, hogy "köszönöm", a biztonsági pedig azt, hogy "jelszó?". Aztán egy másik hang: "És tudja!" Erre én: "Tájékoztatott a kollégája." Csak pár pillanattal később fogtam fel, hogy a "köszönöm" volt a jelszó, ami részemről ösztönös volt. Utána pedig arról beszéltem, hogy ott ki fognak engedni...

Ezután jött némi bringázás egyirányú belvárosi utcákban, majd visszaérkeztem Kőbányára. Azért a Kőbányai úton is volt némi érdekesség. Egy hosszú, több részre szakadt kerékpáros csapat jött velem szembe. Ázsiai ételfutárok. Néha tartottam tőle, hogy frontálisan ütközünk, de szerencsére ez minden vészjósló esetben elmaradt.

Utam a Tűzoltó Múzeum mellett vezetett el. A neten tájékozódtam, hogy hogyan alakul az ünnepi nyitvatartás, de pont augusztus 19-ről nem volt semmi. Mivel 20-án nyitva voltak, gondoltam, előző nap is. Rosszul gondoltam, nem jutottam be.

A kulacsomban viszont csak nagyjából 1 deci víz volt, én pedig nagyon szomjas voltam. Megnéztem a Közkutak appot. Sajnos visszafelé kellett volna mennem, hogy ivókutat találjak. Ismét felmerült bennem, hogy a tűzoltóságon kérek vizet... de megint kellemetlenül éreztem magam emiatt, hiszen van kút a környéken, csak nem arrafelé, amerre menni fogok. Hát célba vettem a már szokásos Sibrik Miklós út - Harmat utca sarkán található kerékpáros szervizpontot, ami útba esik és meg tudom tölteni a kulacsom.

A Harmat utcai kerékpárút egy sporttelep mellett halad el. Kintről úgy tűnt, hogy a focipályán, egy eldöntött kapu mellett fekszik egy kövér ember a fűben. Sötét ruhában, de helyenként kilátszott a bőre. Nem tudtam, hogy napozik, pihen vagy rosszul van, ezért bementem a sporttelepre. Egy hölgy volt az irodában, akinek elmondtam, hogy mit láttam. Gondoltam, ő tudja, hogy munkálkodik-e épp valaki a területen. A hölgy kérte, hogy mutassam meg. Már odafelé láttam, hogy vaklárma, mert csak egy nagy darab fekete nylon volt. Nehéz megfejteni, hogy ezt a kerékpárútról hogyan észlelhettem fekvő embernek. Leginkább azt, hogy helyenként még a bőrét is látni véltem. A hölgy kedves volt, nem küldött el sehova a felesleges izgalom miatt, sőt, megköszönte a figyelmességet. Én pedig hálás voltam az Égieknek, hogy nem volt senki rosszul, és hogy az itt dolgozó hölgy is ilyen jól reagálta le a dolgot. 

A már említett helyen kulacsomat megtöltöttem, nagyjából a felét meg is ittam azonnal, így újratöltöttem. Innen már minden unalmasan simán ment hazáig.

Bár a táv nem volt nagy és az 5 órából körülbelül kettőt hűvös időben tekertem, mégis nagyon elfáradtam. Ez nyilván annak tudható be, hogy a levegő eléggé párás volt, illetve idén nem tekertem annyit, mint tavaly ezidáig. Gondolkodnom kell hát a következő túrán, hogy formába jöjjek...

Táv: 56,24 km