Sajnos nem állíthatom magamról, hogy olyan kemény, olyan kitartó, olyan lelkes lennék, mint néhány ismerősöm, akik a hét minden munkanapján, egész évben, különféle időjárási kihívások közepette kerékpárral járnak munkába. Sőt, tavaly július körül valahogy el is fogyott a lelkesedésem, és ettől kezdve leginkább csak akkor bringáztam be a munkahelyemre, ha onnan indultam többnapos túrára.

Három hete ismét elkezdtem, méghozzá a gyári állapotban, csomag nélkül is 20 kilós, egysebességes, kontrás városi bicajommal, becenevén Csepivel. Akadt olyan ismerősöm, aki megkérdezte, hogy miért nem a másikkal (21 sebességes trekking, beceneve: Meri) járok be. Nos, erre két válaszom is van. Egyrészt azt inkább túrákon szeretném használni, másrészt jó edzés Csepivel menni. Kétségtelen, hogy sok pozitívuma lenne, ha a városon belül is egy többsebességes kerékpárral tudnék közlekedni (leginkább az, hogy jobban védeném az izületeimet), így azonban minden lassítás vagy megállás utáni elindulás, minden emelkedő, de még síkon a tempó tartása is nagyobb erőbefektetést igényel, mint ha kisebb ellenállású fokozatba tudnám tenni. Ezen felül a városim rugózása is rosszabb (fix villa, fix nyeregcső, szóval ütéscsillapítása mondhatni nincs is), mint a legegyszerűbb teleszkóppal és rugós nyeregcsővel szerelt trekkingemnek. Mivel azonban nagyjából mindent izomból kell megoldani, jobban meg is dolgoztat: izomzat, ízület, szív, tüdő... És erre büszke vagyok. Bár hétközben napról napra csökken az erőm, mégis hihetetlenül jó érzés, ahogy például hazafelé, az út kb. 90%-ának megtétele után még fel tudok tekerni egy emelkedőn. Kihívás, de eddig mindig én győztem! Több trükköt is felsorakoztatok, hogy mindez sikerüljön: igyekszem egy lassabb, de tarthatónak tűnő tempót menni, aztán ahogy elkezd nehezedni a tekerés, jöhet a gyógytornászomtól hallott/tanult sarkazós módszer (a lábfej nem vízszintesen van a pedálon, hanem a sarok kissé lefelé, a talaj felé döntve), végül, ha már ez sem elég, kiállok a nyeregből és úgy taposok. További nehézséget okoz, hogy amikor a lényegi mászás tetején van az ember, jön egy egyenrangú útkereszteződés, ahol esetleg meg kell állni. Pénteken például jöttek autók, de szerencsére gyorsan beosztottuk egymást, így nem kellett leszállnom. Azonban hiába jutottam több levegőhöz, és hiába lankásabb, szinte már sík az út folytatása, a tempóvesztés miatt nehezebb volt továbbtekerni. Ha bárki látná ezt az emelkedőt, talán legyintene egyet, hogy ezt én emelkedőnek merem nevezni, de mindenkinek megvannak a maga határai és azokat kell újra meg újra átlépni. Ezt teszem én is.

No, de mégis milyen pozitív dolgokat tudok mondani, amiért érdemes kerékpárral munkába járni? Ez lakóhely- és távolságfüggő, azonban saját tapasztalataim alapján fizikailag, szellemileg megmozgatja az embert, igénybe veszi a koncentráló- és problémamegoldó képességet, az ember jobban megismeri a közlekedési helyzeteket, valamint gyakorolhatja az önzetlenséget is, például egy-egy elsőbbségadás esetén... Úgy értem, amikor lemond az ember a saját előnyéről más részére, hiszen annyira jól tud esni, amikor ugyanezt velünk teszik. Például amikor egy kereszteződésnél nem kell megállni, majd újból elindulni, mert a másik fél felismeri, hogy az adott helyzetben kerékpárral ez nehezebb lehet, mint autóval és lemond az elsőbbségéről. Máskor pedig én intek, hogy lendületből mehessen tovább vagy húzódok le, hogy könnyebben, gyorsabban megelőzhessen. Természetesen ezeket az átadott előnyöket illik megköszönni, legyen szó bármelyik közlekedő félről.

A legtutibb szerintem mégis az, hogy az ember rácsodálkozhat a környezetére: hangokra (reggeli madárcsicsergés, egy templom harangjátéka, amely mellett épp elsuhan az ember, stb.), természeti jelenségekre (napfelkelte, naplemente, szivárvány, felhőformák, az ég szikrázó kékje, az őszi levelek színe, illata vagy az eső áztatta föld illata, stb.), épületekre, helyszínekre.

Az eddig felsoroltakat mind el lehet mondani a kerékpáros túrázás kapcsán is. Sőt, ott a lista még hosszabb is, azonban nem mindenki akar túrázni vagy avval nekikezdeni a kerékpározásnak. Nos, ha valaki nem lakik túl messze a munkahelyétől, érdemes belefognia a bringás munkába járásba... Persze előtte azért nem árt utánanézni annak, hogy milyen lehetőségek vannak arra, hogy ne kapjunk defektet (defektálló külső köpeny, a belső tömlőbe tölthető defektálló folyadék, azonnali defektjavító spray, stb.), illetve megtanulni és a telefonon elérhetővé tenni leírást, videót, hogy mit tegyünk defekt esetén és milyen eszközök legyenek mindig nálunk. És ha a lelkesedés és a kedv már megvan, innen fokozatosan tovább lehet lépni és akár egész évben bringával munkába járni.

Így, a végén van egy dolog, amit mindenképpen ki szeretnék emelni: a legfontosabb az, hogy annyit bringázz, amennyi még jól esik, és olyan időjárási körülmények között, amiben jól érzed magad. Élvezd a kerékpározást és ne kényszer legyen!