Reggel busszal Kőbánya-Kispestre utaztam, ott pedig felszálltam a Napfény IC-re. Kecskemétre való megérkezésem után egyenesen a regisztrációs pontra indultam, ami idén a Kálvin téren volt. Bár Soltész Veronika (főszervező) az esemény Facebook oldalán pár napja erre direkt felhívta a figyelmet, hallottam egy-két bringás társat, aki elmondta, hogy eredetileg a pár száz méterre lévő tavalyi helyszínre ment. A bemondó (speaker) évek óta ugyanaz az úr, akinek beszédét már messziről hallani lehetett, így a többség biztosan könnyen odatalált, ha a hangot követte.

A 2024. évi rendezvény útvonalai / kategóriái:

• BringAuti 0 / táv: 17 km / szintidő: 2 óra
• BringAuti 1 / táv: 33 km / szintidő: 3 óra
• BringAuti 2 / táv: 54 km / szintidő: 4,5 óra
• BringAuti 3 / táv: 75 km / szintidő: 5,5 óra

Hangsúlyozottan ez nem egy verseny, hanem egy teljesítménytúra.

Aki előzetesen nevezett, annak csak alá kellett írnia az adatait már tartalmazó nevezési lapot, illetve lepecsételtetni, majd visszaadni. A helyben nevezőknek maguknak kellett ezt kitölteniük, majd befizetni a nevezési díjat, lepecsételtetni, végül leadni. Ezen procedúra után mindenki megkapta az útvonala szerinti QR kódos térképet, melyre az ellenőrző pont(ok) pecsétjét is meg kellett szerezni. (A QR kódot beolvasni tudó app-pal az útvonalhoz digitális formában is hozzá lehetett férni.) A BringAuti 1, 2 és 3 útvonalat bejárók egy kis tombola cetlit kaptak, valamint kategóriánként a fődíj (kerékpár) külön tomboláját. Nagyon meglepődtem, amikor kiderült, hogy a BringAuti 0 útvonalra nevezők nem kapnak semmilyen tombola jegyet. Azt tudtam, hogy kerékpárt csak a magasabb kategóriákban sorsolnak, de csalódott voltam, hogy kis ajándék megnyerésére sincs lehetőségem. Tudom, hogy ez gyerekes, de tényleg nagyon vártam, hogy idén mi kerül hozzám. Végül az esélytelek nyugalmával vettem egy bringa tombolát... Lelövöm a poént, nem én nyertem meg a kerékpárt.

Az adminisztráció után épp fotókat készítettem, köztük olyat is, amin Barnabás (játék mackó) is szerepelt, amikor Zita megszólított. Ő a testvére Zsófinak, akit tavaly a BringAuti 2 útvonal teljesítése közben ismertem meg. Most Barnabás hívta fel rám a figyelmet. Zita elmesélte, hogy tegnap neki is eszébe jutott, hogy hoz valami kabalát, de sajnos nem talált megfelelőt. Kicsit beszéltünk arról, hogy én most a szervező beleegyezésével a BringAuti 0-t teljesítem, gyalog. (Ahogy korábban is írtam, a vállműtét után még nem tartok ott, hogy utcai kerékpáron tekerjek.) Bevallom, már nem is emlékeztem rá, hogy tavaly Zsófi nem volt tökéletes állapotban, ő a rendezvény előtt sérült meg. Mondjuk ehhez képest nagyon jól lenyomta az 50km-t. Most is a BringAuti 2 távon indult, míg Zita a BringAuti 1-en. Utóbbi kapcsán elhangzott a 35 km és a 37 km is, ami meglepte Zitát, és hallottam, hogy néhány másik nevezőt is, mert rövidebb távra készültek. Zita például 25km-re.

Adományozni bizonyos tárgyak megvásárlásával is lehetett:

• levendulás zsák (sima és keresztszemes hímzéssel díszített),
• kedves keresztszemes mintákkal ellátott kulcstartó és könyvjelző,
• gyöngyös spirál karkötő,
• az eseményhez és az autizmushoz kapcsolódó, puzzle vagy kerékpár mintájú keresztszemes karkötő, kerek kitűző és szögletes kulcstartó, valamint
• zsákbamacska.

Tavaly egy szögletes kitűzőt vettem, idén egy szuper kulcstartót. Azonnal feltettem ezt is a hátizsákomra. Barnabás is elhelyezkedett a táska hálós zsebében, és onnan figyelte az eseményeket. Bevallom, az idei szerzeményem (kulcstartó) sokkal jobban tetszett, mint a tavalyi, ezért a beérkezést követően vásároltam még egyet ajándékba. Szívem szerint többet is vettem volna, de nem tudtam, kinek adnám, így inkább maradtam ennél a kettőnél.

9:30-kor befejeződött a nevezés. Ezután pár beszédet lehetett végighallgatni. Volt, ami az autizmusról, az autizmussal élő emberekről szólt (egyfajta ismeretterjesztés), és volt, ami kifejezetten a rendezvény létrejöttéről, múltjáról, jelenéről.

Soltész Veronika a bringásoknak elmondta, hogy a felvezetést a városban egy rendőrautó végzi a csapat elején, míg a biztonságos átkelésben két motoros segítő vesz részt. Az ő nevüket, telefonszámukat, valamint Veronika telefonszámát is lediktálták, gondolom, ha bármi probléma adódna útközben, akkor őket lehetett értesíteni.

10 órakor a Queen együttes Bicycle race című dalára megtörtént a rajt, és lassan hömpölyögve, türelmesen elindult a 113 nevező. Őszintén szólva én inkább videóztam a bringás csapatot, majd miután elhagyták a parkot, én is elkezdtem a túrámat... Majd néhány 10 méter után már meg is álltam. Két hölgy állt az út szélén 4-5 gyerkőccel, és azt találgatták, mi lehet ez a kerékpáros társaság. Azt gondolták, hogy egy felvonulás a városban. Röviden elmondtam, hogy miről van szó és a távokat. Egyikük helyi, mégsem hallott még a rendezvényről. Nagyon tetszett nekik a dolog, és felvetődött bennük, hogy jövőre ők is jöhetnének. Bárcsak így lenne!

2019-ben néhány napot töltöttem Kecskeméten, így a belváros központi részét minimálisan, de már bejártam, illetve tavaly kétszer is tekertem a városban (BringAuti és egy vezetett csoportos túra). Nos, ez nem sokat segített ma. A tájékozódáshoz használnom kellett a QR kód beolvasása után megnyíló útvonalat és a Google térképet. Nem mintha bonyolult lett volna, de ha az ember először jár egy helyen (egyedül), akkor gyakran ellenőrzi, hogy még mindig jó úton halad-e. Legalábbis én így tettem. A korábbi bringás alkalmakkor mindig csak követni kellett a többieket, most viszont magamra voltam utalva. Az idő meleg volt, de valahogy mégis kellemes. Ettől függetlenül mindig örültem, ha a nap elé egy-egy felhő került vagy ha fák árnyékában tudtam gyalogolni, ám ez meglehetősen ritkán fordult elő.

A táv eleje nagyon lassan telt, ráadásul a vállam is szúrt időnként. A város belsőbb részén többször megálltam fényképezni, és körülbelül a 4. kilométer után kezdtem csak igazán a gyaloglásra koncentrálni. Időnként valahogy nehezen mentek a kilométerek, így kihangosítva zenét kapcsoltam. Nem volt nálam fülhallgató, de nem hiszem, hogy másokat zavaró hangerőt használtam volna. Ahol volt járda vagy ahol gyalog- és kerékpárútról volt szó, ott természetesen a gyalogosoknak szánt részen mentem, de a városból kifelé vezető részen egy idő után már nem volt egyik sem, ezért a kerékpárúton haladtam tovább (a KRESZ szerint szabályosan - lásd: a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM–BM együttes rendelet 21. § (1) bekezdés).

Idővel odaértem az ellenőrzőpontra, a Csodabogár Nappali Intézményhez. Ez volt az első ellenőrző pont, egyben frissítési helyszín minden útvonal esetében. Én jóval a többiek után érkeztem, így nem csoda, hogy minden zárva fogadott. Mivel azonban pecsétet nem tudtam szerezni, igazolásképp szelfit készítettem magamról és Barnabásról az intézmény előtt. A közelben található egyébként a Bringapark (Homokbánya városrész). Itt van két kerékpáros készségfejlesztő pálya, egy kisebb KRESZ park, bringás kávézó és kerékpárkölcsönző, bár utóbbi kettő jelenleg nem működött. Több család is használta a parkot kisebb és nagyobb gyerekekkel egyaránt. Kellemes volt a környezet. Nem tudom, hogy mennyire használnám, de tényleg hangulatos a hely, bár meglehetősen kint van a városból.

Visszafelé elkezdett beborulni az ég, így már nem tűzött annyira a nap, és egyszercsak elkezdett fújni a szél, ami fokozatosan felerősödött. Számomra ez frissítőleg hatott, de eszembe jutott, hogy a szél bringásként nem biztos, hogy ekkora örömmel töltene el. Felrémlett a tavalyi túra, amikor az út jó részét szembeszélben tettük meg. Akkor is volt bennem fáradtság, de szerintem a mai többet vett ki belőlem, főleg mivel a lábfejem több része is fájni kezdett. A célbaérés előtt még egy drogériába is bementem, hogy később el tudjam látni magam. (Erre az időre leállítottam a gyaloglás mérését.)

Végül az indulás után 4 óra 2 perccel visszaérkeztem. Zsófi fogadott. A fáradtság miatt nem tudtam megfelelően lereagálni kedvességét, pedig valójában örültem, hogy ott volt. Megkérdezte, hogy jól esett-e (a túra). "Nem" - válaszoltam. Hozzáteszem, hogy ettől még örülök, hogy végigmentem a teljes BringAuti 0-s távon, és nem csaltam sem azzal, hogy a 16 km helyett az eredeti 11 km-es útvonalat követem (pedig felajánlották), sem azzal, hogy visszafelé módosítom például az Irinyi utca használatával, így egy részt kikerülve, levágva. Ha már ott vagyok, rendesen csinálom.

Átadtam a pecsét nélküli igazolólapot. Elmondtam, hogy már nem volt ott senki, de van fotóm. A hölgy az adminisztrációnál kedvesen gratulált a teljesítéshez. Eleinte csak a szokásos "gratulálok"-nak hangzott, majd később még egyszer elmondta, és akkor már igazinak tűnt, amit komolyan gondol, nemcsak udvariasságból teszi. Elmondta, hogy nincs szükség a fotóra, egyszer el is ment mellettem. Átadta számomra a teljesítést elismerő emléklapot. Ilyen tavaly nem volt, és idén ez is nagyon tetszett.

Ezután kerestem egy padot, és semmivel, senkivel nem törődve levettem a zoknit, majd itt-ott letapasztottam a "bibiket". Megpihentem kicsit, aztán felálltam és szememmel Zsófit kerestem, de nem láttam sehol sem őt, sem Zitát. Miután vagy háromszor végignéztem minden arcon, hajolgattam jobbra-balra, hogy nincsenek-e takarásban, eszembe jutott, hogy talán a pár méterre lévő vendéglátó egységben lehetnek. Drukkoltam, hogy így legyen, mert nem tudtam elbúcsúzni, és Zsófival is elég furcsára sikerült a "beszélgetés". Szerencsére valóban ott ültek a lányok és egy bringás úr. Odamentem, megkérdeztem, hogy leülhetek-e hozzájuk. Örömmel fogadtak, beszélgetni kezdtünk. Egy idő után úgy éreztem, hogy lassan hazafelé kellene indulnom. A MÁV appon megnéztem, hogy mikor megy vonat Budapestre. Meglepődtem, hogy a jegy közel 400 forinttal drágább, mint a reggeli járat esetében volt. Nem értettem, most sem értem, de lehet, hogy azért, mert az utazást megelőző napon vettem meg?

A hazafelé vezető úton már elkezdtem írni a beszámolót, ami helyretett bennem ezt-azt. A tombola-dolog annyira elrontotta a kedvem, hogy teljesen kihatott a gyaloglásra. Próbáltam elvonatkoztatni, a sportteljesítményre (mozgásra) és a jótékony célra tenni magamban a hangsúlyt, de nem tudtam magamra erőszakolni. A beszámoló írása közben azonban egyre jobban kezdtem értékelni Veronika kedvességét, ahogy fogadta megkeresésemet, a szervezés gördülékenységét, Zsófival és Zitával való találkozásomat, a táv teljesítését, a célbaérkezesem után kapott kedves visszajelzést, a szuper emléklapot és persze az idei ötletes kulcstartót. Eddig nem tudtam, hogy hol említsem meg, de muszáj elmondani: volt, aki felismerte Barnabást. Egy férfi bringás volt. Nem tudom, ki lehetett, de nagyon jól esett, ahogy egyszercsak felkiáltott: Barnabás! Ezek mind pozitív élmények, amik teljesen elmosták a korábbi rossz érzésemet. Zitával és Zsófival abban maradtunk, hogy jövőre ismét találkozunk, de addig mindannyian megpróbáljuk óvni magunkat a sérüléstől, hogy jövőre mindenki frissen, fitten, legjobb állapotában indulhasson neki a túrának.

Jótékonysági táv (gyalog): 17,11 km - Napi gyaloglás összesen: 20,11 km