Egy hónapja került hozzám egy bringa, ami egy neon zöld színű, összecsukható Decathlon B'Twin Tilt 500, kisebb változtatással. A családunkban sohasem volt Camping bicikli. Túlzás lenne azt mondani, hogy mindig is vágytam rá, de az utóbbi időben egyre jobban érdekelt, hogy milyen lehet egy ilyen kerékpárral tekerni. Amikor egy kedves bringás társam vevőt keresett a sajátjára, azt gondoltam, eljött az idő. Megvettem. Az eredeti neve Zöldi(ke) volt, én viszont Paddynek neveztem. Azóta ez is változott, inkább "Kicsi"-nek hívom. Akkor még nem tudtam pontosan, hogy mire, milyen utakra fogom használni, és csak reménykedtem benne, hogy meglesz a funkciója. Azóta persze több ötletem is támadt, és az egyiket szerettem volna most megvalósítani.

Ahogy hozzám került Kicsi, hamar vettem egy belsőt pótnak, amire nemrég szükség is lett, mivel az első leengedett. Nem tudtam, hogy mikori volt a sérült belső, így arra jutottam, hogy nem foltozok, inkább teljesen újra cserélem. Egy túrához viszont kell, hogy legyen az embernél pót belső, tehát mivel elhasználtam, ismét be kellett szerezni. Ha már így alakult, inkább kettőt vettem: egy jön a túrákra, a másik otthon lesz tartalékként.

A Decathlonban beszereztem egy, kimondottan a Decathlon összecsukható kerékpárjaihoz készült csomagtartót, mert bringázás közben a táskát nem szeretem a hátamon vinni. Mivel ez a csomagtartó rugós rögzítő részt nem tartalmazott, úgy gondoltam, végre elkezdem használni a régebben akciósan megvett nagyméretű kerékpáros kosarat. Bár voltak hozzá rögzítő elemek, a kosarat inkább gyorskötözőkkel erősítettem a csomagtartóra. Abszolút stabil lett és nagyon jól bevált, viszont így korlátozott lett a kerékpár összecsukhatósága, de ez engem most cseppet sem zavart.

No, de milyen túrát is találtam ki? Az alap ötlet a komáromi ún. Erőd körút megtétele volt, ami a város 3 erődjét köti össze. A táv mindössze 11km. Praktikus, hogy lehet váltani olyan kombinált jegyet, mellyel a Csillagerőd és a Monostori erőd is felkereshető, illetve további 200 forint kifizetésével az Igmándi erőd is megtekinthető. És ott van még a Brigetio Látogatóközpont is, ami ráadásul ingyenes is. Persze 11km megtételéért nem kellene ennyit utazni, de nem is ez a tervezett napi táv. Az alacsonypadlós személyvonat (S10) a Déli pályaudvarról indul, ami tőlünk 19km. Ha esetleg Kelenföld pályaudvaron szállnék fel, az is 18. Ezek mind oda-, mind hazafelé növelik a nap során megtett utat. (Ha valaki nem szeretne ennyit tekerni, akkor például Kőbánya-Kispesten igénybe lehet venni olyan vonatokat, amik Kelenföld pályaudvarra mennek vagy ott megállnak. Akkor már csak a peronok közötti mászkálást (van nagy lift!) kell megoldani.)

A terv több módosításon ment keresztül, és még a túra közben is változtattam rajta. Végül így alakult: otthonról a Déli pályaudvarig kerékpárral, majd vonattal Tóvároskertig (Tata), kerékpárral az Öreg-tóhoz és ott körbe, majd az Által-ér mentén húzódó kerékpárúton a dunaalmási lángosozóhoz (pihenőpark), onnan pedig tovább Komáromba és ott az Erőd körút megtétele. Időhiány miatt csak a Csillagerődig jutottam, majd utána jött a komáromi vasútállomás, ahonnan vonattal (S10) jöttem vissza Kelenföldig (későbbiekben leírom, hogy miért nem a Déliig), majd haza.

És akkor most jöjjenek a túra során átélt kalandok röviden. Nem hatalmas izgalmakra kell gondolni, hanem olyan dolgokra, amiktől emlékezetes marad valami. És ilyenből jutott nekem bőven.

Az egész Budapesten kezdődött. Az MVM Dome-nál lévő zebránál kellett kereszteznem az Üllői utat. A Népliget mentén lévő rengeteg királydinnye látványa vegyes, de semmiképpen sem pozitív érzésekkel töltött el. A zebránál megnyomtam a gombot, és felkészültem a hosszú várakozásra. (Korábbi tapasztalat.) Ekkor érkezett ide egy Camping bringát toló srác. Nem értettem, hogy miért tolja, majd jobban megnéztem a bicót: az elsője defektes volt. Kérdeztem, hogy segíthetek-e. "Van foltod?" - kérdezett vissza ő. "Van, de belsőm is van" - mondtam. "20-as?“ - kérdezte hitetlenkedve a kerékméretre utalva. Erre én a saját bringámra mutattam. Rögtön értette. Azonnal eszembe jutott, hogy könnyelmű kijelentés volt ez részemről egy kerékpártúra elején, de szívesen segítettem. Volt nálam folt és egy defekt spray is, ha én kerülnék bajba. Emellett, gondoltam, ha lesz útközben kerékpáros bolt, esetleg ott is pótolhatom a készletemet. A srác azt mondta, hogy a belsőt szeretné. Elmesélte, hogy épp vidékre utazik, és itt Pesten, reggel még nem volt nyitva olyan üzlet, ahol megvehette volna, ahova pedig megy, ott nem lesz megfelelő bolt. Átadtam az előző nap vásárolt gumit, eredeti csomagolásában. A srác nagyon hálás volt. Kifizette (bár én ezt nem igényeltem), sőt még kicsit többet is adott. Azt mondta, hogy nem gondolta volna, hogy ilyen szerencséje lesz. Én pedig nagyon örültem, hogy segítettem neki. (Végül másnap szereztem be a tartalék 20"-as belsőt.)

A tatai Tóvároskert vasúti megállót már jó régen kinézetem magamnak, mert bringás szempontból szuper. Kicsi megálló, nincs gyalogos felüljáró, mint Tatabányán vagy esetleg aluljáró. Ráadásul egy 10-20 méteres szakaszt leszámítva kerékpárút vezet az Öreg-tóhoz, ami egyszerűen fantasztikus. És hogy fokozzam a dolgot, az út nagy része (a tó felé) még lejt is.

Az Öreg-tó mentén kisebb riadalmat keltett bennem a sétány egy részére kihelyezett "kerékpárral behajtani tilos" tábla, de a kiegészítő táblák áttanulmányozása után (lásd: fotó) rájöttem, hogy a terület most épp kerékpározható.

A várnál összetalálkoztam régi szomszédaimmal, akikkel hosszú ideje nem találkoztam. Jókedélyűen csacsogtunk, majd búcsút intettünk egymásnak, én pedig megkerültem a tavat. Egyszerűen fantasztikus, ahogy a különböző részek váltják egymást, több arcát mutatva a területnek. Ott van a forgalmas sétány és a vár, ahol nagyon oda kell figyelni a gyalogosokra, de vannak látványosságok, amik miatt érdemes lehet megállni. Ezután a táj természetközeli része következik. Először a kevésbé látogatott, de még meglehetősen szellős terület, ahonnan egész jól látni a tavat, majd a leghosszabb, zártabb, erdős területen futó rész, ami keresztezi az Által-ért is. Szerintem, ha valaki a közelben bringázik, nem szabad kihagynia, körbe kell tekerni az Öreg-tavat, és elvezni minden pillanatát. (A vasútállomástól a tóhoz és körbe mindössze 8km.) A sétányra visszaérve összefutottam a vonaton megismert egyik bringás társsal is (ő Tatabányán szállt le). Köszöntünk egymásnak, majd mindketten folytattuk a magunk útját.

Dunaalmáson ugyan sokat kellett sorban állni a lángosért, de megérte. Nagyon finom volt, és ami külön tetszett, hogy lehetett rá némi zöldséget is kérni. Az itt is látható fotót elküldtem egy ismerősömnek, aki csak ennyit írt vissza: "Kicsit ráborult a salátástál." Jót nevettem.

Itt már nagyon fogyóban volt a vizem, de sajnos kút nem volt a közelben. A pihenőparkban egy helyi férfitől azt az információt kaptam, hogy az itteni víz gyógyvíz, de mivel nem kútból jött ki, hanem egy tározóból túlfolyt, inkább nem merítettem meg a kulacsom. Kicsit aggódtam amiatt is, hogy esetleg meghajt, ami egy kerékpártúra során nem kifejezetten előnyös. Végül az almásfüzitői vasútállomáson jutottam ivóvízhez.

Fél 4 körül értem a komáromi Csillagerődhöz, ami 6 órakor zárt, így arra jutottam, hogy kihagyom a többi erődöt. Nos, valóban nem lett volna időm a többi helyszínre, mert rengeteg itt a látnivaló. Elsősorban a kultúra, leginkább a képzőművészet iránt érdeklődőknek javasolt ide eljönni. Rengeteg szobor gipszmásolata látható. Persze tudom, elsőre furcsán hangozhat, hogy miért másolatokat néz meg az ember, de szerintem az is érdekes, hogy egyáltalán ezek a másolatok miért készültek. Az erőd honlapján erről részletesen lehet olvasni. Legyen elég annyi, hogy rengeteg szobor került itt kiállításra. Az elején még el-elolvasgattam a tájékoztató szövegeket, de egy idő után már csak sorba vettem a termeket. Az erőd elég romos állapotát 2015-ben kezdték felújítani és valóban szép, amit elértek. Kialakítottak tetőkertet, a belső udvarban volt egy színpad is, a külső udvaron pedig fűszerkert és madárles. Utóbbi egy domb, de oda már nem másztam fel. A látogatók a szintek között használhatnak lépcsőt és liftet is. Elég későn végeztem a hely bejárásával, így a többi erődöt és magának az Erőd körútnak a letekerését is kihagyva a vasútállomás felé vettem az irányt. Meglepődve tapasztaltam, hogy a 4-es vágányra nem lehetett szintben átjutni (korábban igen), mivel az átjáró zárva volt.

Az S10-es (alacsonypadlós) vonattal utaztam megint. Eredetileg a Délinél szálltam volna le, de végül Kelenföldön, mert sok helyen várakozni kellett, és az odafelé kb. 1 órás út visszafelé már közelítette a 2 órát. Kicsit aggódtam, hogy az első világításom nem elég fényes ahhoz, hogy az aszfalton található akadályokat észrevegyem, de végül minden rendben volt.

Nagyon jó kis út volt, de be kell valljam, másnap azért éreztem a hatását. Viszont az Erőd körút, mint túra továbbra is megmaradt, így bármikor újra nekiindulhatok. Akkor talán Esztergom vagy Győr felé folytatom az utam...

Táv (összesen): 77,44 km