A Kőbányai Bringás Egyesület városi túráján vettem részt, mely igazán érdekesnek ígérkezett, ugyanis a Budapesten található festett tűzfalakat kerestük fel. A túra egyik vezetője, Kolopi Anikó már az elején elmondta, hogy a felkészülés során maga is meglepődött hogy 100 fölött van a festett tűzfalak és egyéb falfelületek száma. Nyilvánvalóan egy alkalom során nem tudjuk mindet érinteni, ezért társával, Jefcsák Tamással leszűkítették azon alkotások körét, melyekhez eltekerünk.

Józsefvárosban (8. kerület) mesés festményekkel kezdtünk. A Vuk, a Szaffi, a Macskafogó és a Vízipók, csodapók mind megjelent egy-egy hatalmas házfalon. Ezeket nézve gyermekkori élmények jutottak az eszünkbe. Az első Vuk-kép kapcsán felmerült, hogy hiányoznak a libák, melyek talán a legviccesebb, ilyen téren pedig a legkiemelkedőbb, legemlékezetesebb karakterek a rajzfilmben. A második Vuk-képen azonban már legalább az egyik liba ott volt. Az Üllői úthoz közeledve a Leonardo da Vinci utcában ráleltünk a Pál utcai fiúk ihlette alkotásra, és találgattuk, hogy vajon miért ide került, hiszen maga a Pál utca a József körutat és a Mária utcát köti össze, ami nincs messze, de azért nem is a szomszédban van. Valószínűleg az befolyásolta, hogy a közelben van a Füvészkert, a Grund nevű szórakozóhely, a Práter utcában az üveggolyókkal játszó Pál utcai gyerekek szobra, így területileg ezek közé illeszthető volt ez a helyszín is.

Egy kicsit nagyobb tekerésbe kezdtünk, és az Üllői út - Múzeum körút - Károly körút útvonalon érkeztünk Erzsébetvárosba (7. kerület), ahol már teljesen más témájú alkotások vártak minket. A magyar vonatkozás szinte mindegyiknél megvolt, de több jelenlegi vagy korábbi történelmi eseményre utaltak (lásd: fotók). A mesék világát a Janikovszky Éva park hozta kicsit vissza, melynek árnyas fái között, kellemes környezetben hűsölhettünk, valamint lehetett kulacsot tölteni, mosdót látogatni. Az Akácfa utcai helyszín bennem gyermekkori emlékeket idézett fel. Édesanyám egy időben a BKV székházában dolgozott, és többször jártam nála, illetve a BKV nyári napközis táborába is innen indultunk és ide érkeztünk külön busszal. (Maga a tábor a Széchenyi-hegyen volt.)

Az 5. kerületben már nemcsak tűzfalakat néztünk meg. A Károly körút és a Gerlóczy utca sarkán lévő épület falán található festmény kapcsán sokan felelevenítették a COVID-járvány idején szerzett kenyérsütési élményeiket. Volt, aki élesztővel próbálkozott (amíg volt készleten), és akadt, aki már akkor is kovásszal dolgozott. Ezután a Piarista köznél felkerestük a nagyon népszerű Holdat, majd az Erzsébet-híd pesti lábánál (déli oldal) a Gyalogkakukkot és a Prérifarkast. Utóbbiak nem falfestmények, hanem az elektromos kapcsolószekrényeket eltakaró, ötletes papírképek.

Ferencvárosban (9. kerület) megnéztük Kolodko Mihály (Mihailo Kolodko) kárpátaljai magyar művész újra kihelyezett Lisa Simpson miniszobrát. A mű eredetije a Jászai Mari tér közelében volt található, egy oszlopon, ám onnan hamar eltulajdonította valaki. A szobrász több alkotásával is hasonló a helyzet, és a művész többet pótolt is (eredeti helyén), Lisa Simpsont azonban nem. A szobor most mégis újra látható, és bízom benne, hogy ez még sokáig így is lesz. Ezután a túra utolsó állomása felé vettük az irányt. Ez ugyan egy falfestmény, de nem tűzfalra készült, hanem a Lágymányosi-híd (jelenlegi nevén: Rákóczi-híd) pesti hídfőjének falára (északi oldalán), és a Nemzet Színészeit ábrázolja. Sajnos az itt látható színész óriások már nem élnek.

A túra valódi célállomása a Szent László tér volt, ahonnan indultunk, de mivel ide már nem minden résztvevő szeretett volna visszatekerni, a csapatról fokozatosan le-lecsatlakoztak a hazafelé tartók. Egy társammal, Katival mi is így tettünk. Egy helyen, immár kettesben megálltunk, és beszélgetésbe kezdtünk... már sötét volt, mire elváltunk, és mindketten hazafelé indultunk.

A túra résztvevői alapvetően 30-40 évesek voltak, de akadt köztünk egy idősebb úr is, Misi bácsi. Túravezetőnknek, Anikónak megköszönte, hogy ennyi érdekes helyre eljutott. Mint mondta, nem gondolta, hogy neki még újat tudnak mutatni a városról, de mégis sikerült. És ez nagy igazság. Én jó sok évvel ezelőtt eszméltem rá, hogy Budapestnek rengeteg arca van. Igen, lehet büdösnek, koszosnak látni, de lehet csodálatosnak, sőt, természetközelinek is, csak attól függ, hogy mely részén jár az ember és mire figyel oda. Én is csak megerősíteni tudom, hogy jól esett ez a rövidke túra. Bár lemaradtam a hazaúton a Népligetnél lévő felüljáró lábain látható festményekről, de azokat már rengetegszer megszemlélhettem, így újdonságot nem jelentett volna. Annál inkább volt újdonság az, hogy például Józsefvárosban naponta járok el a Macskafogó-kép mellett, miközben nem tudtam, hogy a ház mögött több másik rajzfilmes tűfal található. És úgy gondolom, hogy sok más résztvevő is hasonlóan rá-rácsodálkozott most a városra. Ezért jók az ilyen mini távokat bejáró bringázások is, mert egy kezdő bringás is végig tudja tekerni, olyan útvonalakat ismerve meg, amiket később már önállóan is használni tud, illetve kulturális élményeket is szerez. A gyakorlottabb bringás pedig szintén olyan utcákba, olyan helyszínekre juthat el, amiket általában nem érint.

Táv (összesen): 39,26 km